20200822 – Átmavit Prabhu- A képzett és erős buddhi fontossága

A képzett és erős buddhi fontossága

A mai lecke mottójának a következőket választottam:
1. A jóga az önátalakítás művészete
2. Segíts magadon, Isten is megsegít.

Bevezetésnek a Számkhja-káriká legelső versét gondoltam, melyet a BG 5 verse követ. Pár fogalmat kiemelnék előre, melyek tömören összefoglalják a lecke mondanivalóját. Ezekre érdemes jobban odafigyelni: Önvaló, egó, ahamkára, értelem, buddhi, barátja, ellensége, helyes módszer, szenvedés, boldogság a szattvában és a nem hallván, elvesztél.

  1. A háromfél szenvedés keltette fájdalom ébreszti fel az emberben a megismerés vágyát, mivel szeretné elhárítani azokat. Mondanunk sem kell, ez az érdeklődés hiábavaló, mivel ide közönséges vagy egyszerű gyógymód nem elég, csak az, ami teljeskörűen gyógyít. Számkhja-kárika 1. SzK. 18. oldal.
    Gurudév 2 oldalas kommentárjából ezt emelném ki: „A szellemi léleknek (Purusa) nem természete a szenvedés és a fájdalom, ennélfogva az el is távolítható. Az evilági lényhez (Dzsíva) egyformán kötődik a lélek boldogsága (ánanda) és a fájdalom (dukha). A Számkhja állítása az, hogy megfelelő módszerrel el lehet különíteni (vivéka) azokat.”
    Tehát a vivéka(-buddhi) segít neked dönteni, hogy a szenvedés vagy az ánanda felé haladj. Jóga vagy bhóga?
  1. Ebben a világban semmi sem olyan magasztos és tiszta, mint a szent tudás. Ha valaki tökéletessé vált a jóga által, az idővel minden tudást megtalál az Önvalóban. Bhagavad-gítá 4.38
    Egyszerű gyógymód nem elég, mondja a SzK, de a szent tudás az magasztos és tiszta. De mi is az a szent tudás? Számomra jelenleg a szent tudás az elmém működésének megértése és ezáltal az irányítás megszerzése. Vagyis, hogy tudom elkerülni a szenvedést. Gurudév sokszor tanítja, hogy szenvedni legjobban az elmében lehet. Mint tudjuk, a 4 féle keresőből ez az egyik, aki a szenvedést szeretné elkerülni. Nyilván ennél van magasztosabb tudás az Úrról, ahogy a BG 7.19 mondja Vaszudéva szarvam iti vagyis Sok-sok élet után az igaz tudást elsajátító ember elér Engem, megvalósítva, hogy Vászudéva (minden élőben és élettelenben belül lakozó Legfelsőbb) minden, az ilyen nagy lélek (Mahátma) valóban ritka. De én most nem ezt a szintet szeretném feszegetni, hanem valami elérhetőbbet.
  1. Ha az ember föl akarja szabadítani magát a saját Önvalója (Átman) által, akkor sohasem szabad visszaesnie az alacsonyabba (egó). Az alacsonyabb én (test-elme) olykor barátja, máskor ellensége a feslőbbrendű énnek (Átman). Bhagavad-gítá 6.5. ÉASZ 274. o.
    ÉASZ-ben a 6.5. kommentárja:
    „Ha az alacsonyabb én, az egó összhangban van az Önvalóval (Átman), ha megszűnik személyes akaratát érvényesíteni, ha késztetései ellenőrzés alatt állnak és képes magát eszközként felajánlani, amelyen keresztül az Önvaló működhet, akkor az inspiráció és a vezetés forrása a Belső Tanító (Antarjámin).”
    Ez ugyebár összhangban van a 18.58-al, nem hallván engem részével. Krisztus is azt mondta, fiat voluntas tua. Vagyis legyen meg a te akaratod, azaz megszűnik személyes akaratát érvényesíteni. Nyilván ez nem a mi szintünk, de kicsibe azért néha-néha lehetne próbálkoznunk.
  1. Aki felsőbbrendű önvalója (Átman) által győzelmet arat az alsóbb én, az egó (Anátman = test-elme) felett; annak az barátja lesz. Ám ha nem képes felülkerekedni rajta, akkor egója ádáz ellenségévé válik. Bhagavad-gítá 6.6. ÉASZ 276. o.
    A 6.6. vers alatt ezt írja Gurudév:
    „Ha az egó valóban ellenőrzés alatt áll és harmonikus, akkor a Felsőbb én, az Átman mindig nyugodt háttérként lesz érezhető az elme minden tevékenysége mögött. A jóga-rendszerben az egó-elme és a lélek kapcsolata különösen fontos. A jóga-rendszer célja, az elme szabályozása és visszatartása az érzéktárgyaktól. <Ezért is gondolom, hogy számomra a szent tudás az elmém működésének megismerése.>Az elmét úgy kell irányítani, hogy az kiszabadíthassa a feltételekhez kötött lelket a tudatlanság mocsarából. <De mi képes irányítani az elmét? A Gíta válaszol is rá. … Azt mondják az érzékek erősek, az elme az érzékeknél is erősebb, az értelem pedig az elménél, de még az értelemnél is hatalmasabb Ő (az önvaló). Bhagavad-gítá 3.42. Oké, ott tartunk, hogy a buddhi a mi barátunk, ha érti a dolgát, mert erősebb, mint az elme.> Az anyagi létben az embert az elme és az érzékek befolyásolják. A lélek annak köszönheti anyagi fogságát, hogy az elme kapcsolatban áll az egóval, ami uralkodni akar az anyagi természet felett. Azt mondtuk az előzőekben, hogy a létezés tünete a tudat. A tudatosság kifejlett tünete pedig az Üdvhajlam! Az az örök vágy, amivel a Lelki Természet (Átman) akar az anyagi Egó (test-elme) fölé kerekedni. Az ember egy gondolkodó laboratórium (jóga-alkímia), akiben és akinek a tudatos együttműködésével (jóga) a Brahman ki akarja dolgozni az emberfeletti-embert (Krisztus, Boddhiszatva), az Isteni lényt. <Segíts magadon, Isten is megsegít. Erről tanít Srí Aurobindo is, mármint hogy a Brahman ki akarja dolgozni az emberfeletti embert.> Minden út ennek az Útnak, minden akarat ennek az Akaratnak és minden erőfeszítés ennek a Vonzásnak a része, az Isteni Átman/Lélek-tervnek. Ez a szubjektív evolúció a szerencsétlenségtől (Karma-krízis) az eksztatikus katarzisig (Szamádhi-katarzis) terjed. E felszabadító, önmegvalósító küzdelemnek a színtere maga az elme. Az elme az, ami létrehozza az ember számára a poklot és a mennyországot. <Ugye? Szenvedni legjobban az elmében lehet.> Az elme a megvilágosodás eszköze, ha minden részletében megértjük. Ezért tudatossá kell válnunk elménk működése felől. <Számomra ezek kulcs mondatok, ebből értettem meg mostanában egy keveset. Így a tudásnak ezt a részét kutatom, olvasgatom, fontolgatom.>
  1. Az a boldogság, ami kezdetben méreg keserűnek tűnik, de végül nektár édessé válik, és az értelemnek (Buddhi) az Önvalóra (Átman) való ráébredéséből születik, a jóság (Szattva) minőségébe tartozik. Bhagavad-gítá 18.37. ÉASZ 585. o.
    Ugye a 6.6. azt írja, hogy az Önvaló által győzzük le a test-elmét, az itt leírt pedig számomra azt mutatja, hogy ehhez előbb a buddhinak meg kell értenie, hogy az Önvaló létezik és hogyan érhető el az a saját magunk átalakítása által. Újfent a jóga az önátalakítás művészete, és segíts magadon Isten is megsegít. Vagyis próbálkozz, a segítség lépten nyomon ott van.
    A 18.37-hez a következő kifejtés található az ÉASZ-ben:
    „A Szattva boldogsága eleinte csakugyan méreg keserű, hiszen a Gjána vagy transzcendentális tudás megvalósítása tiszta megkülönböztető képességet, lemondást, vágytalanságot, és az elménk fölötti uralom megszerzését követeli meg. A megértettség annyit tesz, hogy a jelölt már a kezdetektől igyekszik az Átman, az Önvaló érdekei mentén szervezni az életét. Természetesen az izgatott anyagi érzékek és kezdeti szenvedélyes természetéből adódóan az elme nem örül a Káma száműzésének.”
    Az Önvaló érdekei mentén szervezni az életét, vagyis nem az ahamkár érdekei mentén. Jóga vagy bhóga? A Dzsanmasztami lecke során értettem meg a lemondás lényegéből valamit. Ez nem erőltetett lemondást jelent, hanem vágytalanságot. Ehhez szerintem vivéka-buddhi szükséges. Az ember/buddhi látja, hogy adott vágyának mi az ára és eldönti, hogy megéri-e? Például járhatok porsche 911-el, vagy kinek mi a szuperkocsi, de annak már garázs is kell, meg ház dukál hozzá, medencével, kilátással, stb. Ugye a vágy vágyat szül. Ehhez heti 60-80 órát kellene iszonyatos hajtásban dolgoznom, stressz és bolond emberek között. Számomra a nyugalom és lassított élet többet jelent, mint egy 911-es. Bármilyen klassz is, sose bolondulnék meg ennyire érte. S mivel bármely vágy felbukkanásakor, mindig végig gondolhatom minek mi az ára, így az elmém egy csomó ilyen felesleges vágyat elenged idővel. Azt mondta Gurudév ezen a leckén, hogy nem vesszük észre, hogy azért bonyolult az életünk, mert mi tesszük azzá. És azt is, hogy minden gondolat, szó, tett mögött egy vágy van. Tehát a vágyak miatt lesz bonyolult az életünk, mert a buddhi nem veszi észre, hogy mi lesz az ára. Az értelmi alapon megszülető vágytalanság vagy lemondás az egyik kulcs, hogy az ahamkára helyett az Átman érdekeit kezdjük szolgálni. Tehát az értelmi alapon megszülető vágytalanság a lemondás, és nem a hirtelen minden vágyam megszűnik, mert az a tamasz. Balai Prabhu mondta egy leckéjén, hogy csak egy hiba van, nem az Önvaló érdekei mentén élni. A Jóga-szútrákban van egy idevágó vers, amit sokat ízlelgetek mostanában. Rága vagy ragaszkodás az a téves feltételezés, hogy a boldogság (Sukha) külső körülményektől függ. Jóga-szútrák 2.7. Tehát kintről várom a boldogságot ezért belemegyek egy olyan életbe, ami kicsinál és ha el is érem a vágyaim tárgyát mire odaérek mi marad a békémből, egészségemből, szeretetemből? Mit is adtam akkor a múlékony örömért? Azt mondja a BG 4.22 Aki elégedett az önként kínálkozó nyereséggel. Az ilyen ember nem fog belesni ebbe a hibába.
  1. Ha tudatod Bennem rögzül, akkor kegyem révén túl fogsz jutni az anyagi lét minden akadályán. Azonban, ha az egón (Ahamkára) keresztül cselekszel, nem hallván Engem, akkor elvesztél. Bhavagad-gítá 18.58. ÉASZ 599. o.
    Az ahamkárának mindig lesznek újabb és újabb vágyai amiért lehet hajtani és elfordulni az Önvalótól, vagyis nem hallani az antarjámint. 2 jóbarát ül a test-elme fáján, az egyik a tudatlanságba merülve vágyakozva csipeget mondja a Mundaka-upanisád 3.1.2. De ha tudással felhozod a buddhit, akkor már nem tudsz tudatlanul csipegetni a vágyak késztetése mentén. Lehet továbbra is csinálod, de egyszer csak ciki lesz. Lelepleződik, hogy ennyiért árulom el az Önvalómat? Megismételném Balai Prabhu tanítását, csak egy hiba van, nem az Önvaló érdekei mentén élni. Ezt pedig pár hónapja írtam fel magamnak: Az indiánok üveggyöngyökért és olcsó pálinkáért adták el földjeiket, a jövőjüket, az életüket. Te mennyiért árulod el az Önvalódat?
    A 18.58-hoz Gurudév az alábbi magyarázatot adja az ÉASZ-ben:
    „A test-elmével azonosuló ember az egó vagy ahamkára befolyása alatt Istentől függetlennek tartja magát, s ennek tünete, hogy nem fogad el sem tanácsot, sem beleszólást e látszólagos életvezetésbe. Az egyetlen esély a szívünkben lakozó Legfelsőbb Tanácsadó, a Paramátma és az Ő földi képviselőjének Szad-gurunak a meghallása. Anyagi kéj vagy gyönyör nélkül az érzékek és az anyagi elme folyamatos vágyban égnek, azaz szenvednek. A jutalom, az örökkévaló Átman elérése azonban a kitartóan próbálkozó számára nem marad el. A Szattva boldogsága tiszta elméből és valódi bölcsességből táplálkozik.”
    Gurudév minden szava kincs, szerintem ezen az egy kommentáron el lehetne tölteni a 45 percet. Benne van a 18.37, 6.35, 6.36 és kitudja még hány slóka? Azt mondja a magyarázat, hogy az örökkévaló Átman elérése azonban a kitartóan próbálkozó számára nem marad el.

 A Magasztós Úr válaszolt: Ó Kuntí erős karú fia! Nem kétséges, a nyugtalan elmét uralni nehéz, de a folyamatos gyakorlás (Abjásza) és az őszinte lemondás (Vairágja) végül megfékezi azt. BG 6.35.

A jóga (kontemplatív harmónia) nehezen megvalósítható annak, akinek énje (elméje) zabolátlan. Ám az elméjét helyes módszerrel legyőző, törekvő (jógi) számára biztos a siker. Ez az Én véleményem BG 6.36.
Folyamatos gyakorlás Abhjásza jóga jukténa (BG 8.7) és őszinte lemondás. Már megint a lemondás, de miért őszinte? Mert belül is elengedem és nem csak külsőleg fojtom el a cselekvést. A BG 6.4. azt mondja: „elméjében is lemondott minden vágyról.” Tehát nem pörgetem belül, megértem hova vezet és elengedem, sőt az álmokból is kitisztítom. De ez nem az én szintem. Várjuk meg Srí Aurobindo Álomjóga c. művének megjelenését. Én nagyon várom.

Valamint a helyes módszerrel törekvő számára biztos a siker. De mi is a siker? A kontemplatív harmónia, vagyis a béke. Gurudév sokszor tanítja, hogy ez az első lépés, a sánti. Óm Sánti, Sánti, Sánti. szoktuk mondani gyakorlások végén Virincsi Dévivel. A Dzsanmaszamin leckén ez hangzott el: „Az első feladat akármilyen jógát veszünk alapul, hogy meg kéne nyugodni.” Én ezt szeretném elérni, nekem a béke, az első lépés már maga a szamádhi lenne. Gurudév magyarázata még ezen is túlmutat, mert azt mondja „az örökkévaló Átman elérése”. Tehát ez a siker, de ne legyünk telhetetlenek, célozzuk meg a békét elsőnek.

Ahogy a Gíta 6.27. is mondja:
A legnagyobb boldogságot éri el az a jógi, akinek elméje békés…”

 

Ez a 5 Gíta vers szerintem arról tanít, hogy az ahamkára mindaddig nem jó barát, amíg a saját feje után megy, vagyis önfejű és makacs. Csakis bajt okoz számunkra, ám ha az Önvalót meghalljuk és követjük, vagyis az Önvaló érdekei szerint élünk, akkor rendben lesz minden. Az ahamkára a vágyakat űzi, bhóga, az Önvaló a béke felé terel, jóga. Az ember a saját Önvalója által tudja magát felszabadítani, ami az értelemnek (Buddhi) az Önvalóra (Átman) való ráébredéséből születik. Ehhez a szent tudás a buddhi segítsége, és aki tökéletessé válik a jóga által az minden tudást megtalál az Önvalóban. Ebből az a jó hír következik, hogy nem kell mindent tudni a felszabaduláshoz, s nem mellesleg eközben boldogságot is talál az ember. A rossz hír, hogy ez eleinte nem lesz kellemes az ahamkárának. Miért nem lesz kellemes? Hisz vannak nagy tudású emberek, akik híresek, ez az ahamkárának fincsi lenne, jó kis üzemanyag. Megannyi ilyen embert lehet látni. Sokat tudnak lexikálisan, akár spiritualitásról is, de hatalmas az egójuk és nem igen élik, amit tudnak. Példaképnek nem nevezném őket.
Amit én megértettem, s talán valami igazság van benne, hogy addig kell tanulni, amíg rá nem jön az ember, hogy a jóga az önátalakítás művészete. Hogy addig nem fogsz komoly eredményt, azaz békét elérni, amíg fel nem lépsz a szattvába. Ezt pedig a helyes módszerekkel folyamatosan gyakorolva lehet elérni ahogy 6.35.-36. említi. Nincs mese ki kell tisztítani magamból az anarthákat a visszahúzó jellemhibákat, bármilyen fájdalmas is szembenézni velük. Ne legyenek kétségeink az ahamkára nem szívesen fogadja el, hogy vannak hibái, főleg azt nem, ha szeretnénk kipucolni azokat. Legyen bármilyen kellemetlen is a folyamat, ami kiszedi ezt a salakot, el kell kezdeni és végig kell csinálni. Az a kérdés, hogy vállalom-e ezt, vagy túlságosan ragaszkodom (rága) a jellemhibáimhoz.
Tehát szerintem az öncélú tudás nem visz sehova, sőt ahogy Gurudév tanítja csak felfújja az egót. Ám az a tudás, ami arról szól, hogy is működsz belül, hogy lehet megváltozni, a szattvába jutni, az elengedhetetlen. Ezt meg kell tanulni és a gyakorlatba is át kell ültetni. Abhjásza jóga jukténa (BG 8.7).
Ahhoz, hogy a tanultakat tud alkalmazni, a buddhinak értenie kell a folyamatot, éberré kell válnia és akár minden pillanatban (abhjásza) meghozni a helyes döntést. Jóga vagy bhóga? Vagyis vivéka-buddhira van szükség, ami már nem a test-elme érdekeit szolgálja, hanem az Önvaló felszabadításának folyamatát.

A megszakítatlan (Aviplava) megkülönböztető (Vivéka) tisztánlátás (Khjáti) képességének elérése a végső cél. Mondja Patandzsáli a Jóga Szútrák 2.26. versében.

Ugye van egyszer a vivéka és másodszor a vairágja. Rohiní Dévinek volt egy elég komoly előadása 2 hete ezekről, csak ajánlani tudom, hogy hallgassátok vissza.

Gurudévnek volt a mostani Brahmana táborban egy előadása (20200708-005), ahol arról beszélt, miért jó a tudásszerzés egy Brahmanának. Illetve a múlt heti Dzsanmasztamin is beszélt erről és a most keddi leckén szintén (hallgassátok vissza a honlapon 20200811 és 18). Jöjjön, amit megértettem ezekből az előadásokból és ami belefér a maradék időbe:

Kezdjük egy kis számkhjával. A múla-Prakriti, vagy Pradhána ugyebár a megnyilvánulatlan női oldal, amiben a gúnák még egyensúlyban vannak, mondhatnánk, hogy békében vagy harmóniában. Innen indul ki a teremtés. A Számkhja-káriká 3. azt mondja, hogy „Az elsődleges, őseredeti anyag avagy gyökértermészet, a Múla-Prakriti maga nem fejlemény, hanem önmagától létező. E (múla-)Prakriti elsőnek megnyilvánítja a Kozmikus Értelmet, ez a Mahat.

Gurudév Dzsanmasztamin leckében is elmondta, hogy a Mahat ez az intellektuális óceán nem más, mint maga Brahmá, a mindentudás. Ugye nincs semmi, elsőnek Brahmá jön létre és Belőle göngyölödik ki a Teremtés további része. Ha megértjük, hogy Brahmá saját magát adja kölcsön az egyéni dzsívátmáknak, mint egyéni buddhik millárdjai, akkor rájöhetünk, hogy ennek az intellektuális óceánnak egy cseppecskéje a mi buddhink vagy értelmünk is. Tehát a Mahat nem más, mint a rengeteg kis buddhi összessége. Szokták úgy is nevezni, hogy Buddhi, nagy b-vel. Ez a vigjánamaja-kósa.
Ha ez a kigöngyölödés útja idefele, akkor visszafelé úgy haladhatunk, ha megvalósítjuk Brahmát, vagyis a cseppnyi értelmünk óriási Buddhivá nő. Ennek útja, hogy az értelmünket a gjána vagyis tudásszerzés ösvényén, a filozófia műveltség mentén odáig nemesítjük, hogy végül koncentrált lesz a figyelem. Nyilván koncentráció nélkül nem lehet tanulni, ha szétszórt az értelem, akkor hiába olvasgatunk, nem lesz tudás belőle. A koncentrációt a Patandzsáli dháranának nevezi. Vagyis a gjána művelése az maga a dhárana. Egyébként a dháranát egy bhakta is műveli, csak ő az Úrra fog koncentrálni, s nem a tudásszerzésre, hogy hány tattva van és mi hogy göngyölödik és merre. Mondjuk ez engem se köt le annyira. 🙂 de azt fontos tudni, hogy Brahmá az első lépés és minden más Belőle jön létre.
Szóval koncentráció a lényeg, ami jelen esetben maga a gjána szerzés. A gjána sikere az, amikor a cseppecske felfogja, hogy része az óceánnak, és ha része, akkor rájön, hogy hozzá is fér a Mahat egészéhez, annak tudásához. Ez egy elég magas szint erről nem sokat tudok beszélni, inkább jöjjön Gurudévtől egy szó szerinti idézet:

A gjána az küzdelem az érzésekkel szemben, a tudás arra való, hogy önuralmat nyerjünk a bánat, a gyönyör, az éhség, a szomjúság felett. Egyszerűen a tudás tudja egyedül legyőzni az ember testére jellemző ösztönösséget. Nincs mese, az önfegyelem a koncentráción (dhárana) alapul, amihez a tudás vezet el. Megértem, hogy nem akarok ilyen ember maradni, nem akarok így élni, létre kéne hozni valamit. Tehát az értelem vezet ki a manómaja-kósa ösztönösségéből a vigjánamaja-kósa világába. Ha megértettem, hogy nem akarok ilyen ösztönös ember maradni, akkor kezdem el a küzdelmet az elmémmel, a manómaja-kósával. Úgy emlékszem, Gurudév azt mondta valamelyik előadásán, hogy itt lesz a kanistha szintből madhjama, vagyis itt születik meg a tanítvány. Mármint amikor elkezdünk a manómaja-kósával küzdeni. És most lehet a Déviknek nem fog tetszeni, amit mondok, de Gurudév is így mondta, az értelem az érzelem felett áll: Az érzelmeket meg kell haladni. Majd az ánandamaja-kósában visszajön az érzelem, ami magasabb az értelemnél, de ez már az Úr iránti tiszta odaadás lesz, és az abból létrejövő szeretet. De ez nem azonos a Szamszárához kötő anyagi érzelmekkel. Avilai Szent Teréz is azt mondja, hogy lányaim legyen az a lélek férfias. Vagyis a manómaja-kósából, fel kell lépni a vigjánamaja-kósába. Ez nem saját szerzemény, Gurudév mondta egy Asramos leckében.

Nem akarok ilyen ember maradni, létre kéne hozni valamit. A 6.6 kommentárjában Gurudév azt írja: a Brahman ki akarja dolgozni az emberfeletti-embert az Isteni lényt. Azt kell mondjam, hogy elég erős szövetségesem van, ha idáig eljutok a megértésben és elkezdem a gyakorlást. Segíts magadon Isten is megsegít.

Vagyis addig tanulok amíg a gjánából vígjána nem lesz, tudásból bölcsesség, s megértem, hogy nem akarok ilyen ember maradni és ezért semmi sem drága, még az ahamkára vágyai sem. Saját tapasztalatból azt tudom mondani, ha nem értem, mit és miért csináljak, akkor nincs kedvem gyakorolni.
A megértésem lényege elég egyszerű, nem maradhatok az az ember, aki vagyok. Van egy csomó lexikális tudásom, de belül alig-alig kerültem közelebb ahhoz az emberhez, akiről Krisna a Gítában tanít. Vagy ha igen, az se saját érdem. Megszületned neked kell, meghalnod neked kell és ha szerencséd van, megvilágosodnod is neked kell halhattuk már sokszor. Van egy rossz hírem, senki sem végzi el helyetted a folyamatot. Vegyünk egy verset a sok közül, melyekben Krisna a szattvikus emberről tanít: A beszéd fegyelmezése abból áll, hogy az ember igazmondó, kedves, jót akarón, másokat nem sértve szól és a Védikus irodalmat rendszeresen idézi. BG 17.15. Mit valósítottam meg ebből a beszéd fegyelmezésből? Nem sokat, például szeretek pletykálni, nagyon szeretek. Alig, alig tudom visszatartani magam ettől és nem is nagyon hagyok ki egy lehetőséget se. Az ahamkára köszöni szépen, de nem akar megváltozni és nem is fog, ha a buddhi nem kényszeríti rá erre. A segíts magadon azt jelenti, hogy erőnek erejével elkezded magadból kinevelni az anarthákat, a visszahúzó, avagy kedvezőtlen célok felé terelő jellemhibákat. Ezek csak szamszkárák, korábbi születésekben összeszedett kacatok. De a jó hír, hogy a szamszkára meg is változtatható. Rossz hír, hogy eleinte méregkeserű lesz.

Az önmagam átalakításának az előfeltétele az önismeret, avagy árdzsvam, hogy tudjam mivel állok szembe, mit kéne erősíteni és mit elgyengíteni, vagy megszüntetni. Krisna a 13. fejezetben 7-12. versekben elmondja, hogy mit tart valódi bölcsességnek és a 8.-ban ott az őszinteség. A 16. fejezetben az 1.-3. versekben is szerepel az isteni természettel született ember jellemzői között. A 17.14-17. versekben pedig a szattva gúnáról beszélve szintén megemlíti az árdzsavamot. Szerintem kimondhatjuk, hogy az őszinteség elég fontos tulajdonság a lelki úton. S ennek alapja a feltanított buddhi, ami nem engedi az ahamkárnak a kibúvókat. Ismeri a tanításokat és eldönti (vivéka), hogy egyes tulajdonságokkal hányadán is állok, s mit kezdjek vele.
Gurudév a Dzsanmasztami leckén így tanított: „A beavatás azt jelenti, hogy megértem magam belülről, mert ha azt megértem, akkor a külsőt is megértem. Úgyhogy az intenzív lelkes haladásnak az a titka, hogy az ember az önismeretben halad előre.” S nem csak halad az önismeretben, hanem cselekszik is, igyekszik megszűntetni az anarthákat.

Lépjünk tovább, van itt még valami, amit fontos megérteni, hogy legyen kedvünk tanulni. A táborban arról is beszélt Gurudév, hogy a Mahat egyben szattvát is jelent, így az értelem vagy intelligencia alapvetően szattvikus természetű. Tehát az az ember, aki vonzódik a transzcendentális tudáshoz, az automatikusan magára ölti a szattvagúnának a jellemzőit. Ezért jó a tanulás és ezért buzdít mindig erre Gurudév minket. Ugyebár a Brahmana az a Brahaman + gjána szavak összevonásából keletkezik, illetve Brahmából is jön a név, aki a mindentudó és a brahmanák támogatója. Így mondta ezt Gurudév: „Tehát arra inspirálni az embereket, hogy küzdjenek, tanuljanak, próbáljanak mélyebb megértéshez jutni azért nagyon jó, mert ők nem is sejtik, hogy a jellemük egészére ki fog sugározni ez a próbálkozás.”
Tehát tanulok, tanulok és tisztulok, és lehet egyszer csak kedvem támad már nem olyan ember maradni, mint amilyen vagyok. Se ehhez nem lesz már drága elengedni az anarthákat. Ha annyiszor hallom, olvasom, lehet egyszer csak elszégyellem magam belül. Ejnye na, már megint pletykálni akarsz? Csak nem fogsz már csúnyát mondani arról a kedves Prabhuról, vagy Déviről? Ő is olyan próbálkozó, mint te, neki is vannak nehézségei, pont, mint neked. És lehet csenden maradok, pedig annyira, de annyira mondanám.

Nézzük folyamatában. Szóval tanulok, s amikor a dháranát, koncentrációt, vagy gjánát meghaladom, akkor lépek be dhjánába, a meditációba, ami nem más, mint a vigjána. A tudásból bölcsesség lesz. Ez már az ánandamaja-kósa szomszédja, és Gurudév korábban arról tanított, hogy ez a két kósa átlóg egymásba, tehát fel tudod tanulni magad oda, hogy örömöt szerzel belőle. Elsőnek jön a béke, amikor a manómaja-kósa csillapodik, majd a vígjánamaja-kósában az átlógó, átsugárzó ánanda, és közben tudati eksztázis is várható többször. Lehet, tényleg csak eleinte méreg keserű?

És itt még van egy rész, amit elmondani nem tudok, mert még közel sem tartok itt, így csak felolvasom nektek, amit Gurudév mondott erről:

„Ha ösztönös vagyok, mi lesz a tünete? Az elme állandó szétszórtsága, az hogy mindig újabb és újabb tárgyak felé kóborol, egyszerűen nem lehet rögzíteni sehová. Az egyik módszer, hogy az ember rögzítse az elméjét, hogy komoly műveltséget szerez. Azt észre se fogja venni, hogy a megszerzett tudás a meditációba fejlődik. Ugyanis ki akar benned bontakozni, eggyé akar válni veled. Így lesz egyszer csak a dháranából dhjána.” <Ez a ki akar benned bontakozni, nekem tetszik, nem csak nekem kell teperni. Kényelmes típus vagyok, na. :-). A 6.6 magyarázatánál is erről beszél Gurudév, hogy a Brahman ki akarja dolgozni az ember feletti embert.>
„Tehát a kérdés az, hogy miért is érnénk be egy cseppnyi tudással. Kéne az óceánnyi tudás. Azt viszont nem tudom könyvből, hagyományos módokon megtanulni. Rájövök arra, hogy abszolút kényszer és egyben lehetőség, hogy önmagamon túlterjedjek. Hogy terjedjek túl önmagamon? Tanulva már nem tudok, már mindent megtanultam, már nem megy tovább. Tehát csak a meditációval lehet átfogni a dolgok lényegét. Meditáció azt jelenti egy eksztatikus intellektuális állapotban lenni korlátlan ideig, ahol a dolgok elkezdenek megnyilvánulni. A végén pedig eggyé válunk vele.<Mármint a tudással, azaz megvalósítjuk Brahmát.>

Szintén ezen a táboros előadáson és Dzsanmasztaminkor is beszélt még Gurudév az egóról. Ugye az egot muszáj értenünk, mert halálos ellenség, ha nem fegyelmezett:
Az ego mindig különleges akar lenni, korábban az anyagban volt az, most a spiritualitásban szeretne az lenni. Hiába érti meg a buddhi, hogy nincs értelme az anyagban kavarni, ettől az ego még nem akar lemondani a létlényegéről, hogy kitűnő, kiváló, különleges legyen. Egy mozdulattal lesz másként különleges, mert ő már megvilágosodott, de legalábbis nagyon közel áll hozzá. Ekkor válik megmondó emberré, mindenkit kéretlenül tanítóvá. Vagyis az alapvető jelleme nem változik meg, csak más csomagolást kap. Aztán egyszer csak kiégünk, mivel ugyanazon személyiség még ha szebb ruhába is van öltöztetve, nem nyer bebocsátást a transzcendenciába. Nem tapasztalunk felsőbbrendű ízt (a Legfelsőbbet (Param) tapasztalja, s ettől tudata rendíthetetlenné válik BG 2.59)
Azt mondta Krisztus, hogy hallj meg, hogy élhess. Ezt szerintem az egóra értette, vagyis el kell kezdenünk megtisztítani az egót és átalakítani a személyiségünk. Gurudév tanácsa az, ne különleges akarj lenni, hanem boldog. A különlegesség önmagában nem boldogság, kivéve hogyha az pratistha. Hogyha azt gondolom, hogy az hozza el a boldogságot, hogy mindenki felnéz rám.

Hogy is mondja Patandzsali? Rága vagy ragaszkodás az a téves feltételezés, hogy a boldogság (Sukha) külső körülményektől függ. Jóga-szútrák 2.7. Tehát ők (kint) felnéznek rám. De ők nem mindig fognak felnézni rám. Akkor meg szenvedni fogok, mert elvesztettem a boldogságom forrását. Ez hülyeség.

Gurudév összegzése: „Nekünk az a jó, hogy csak annyit kell eldönteni, hogy én belül boldog szeretnék lenni. Akkor minek bohóckodni kívül? Legyen az a lényeg, hogy te magadat akarod legyőzni, nem pedig pirospontokat gyűjteni.”

Érthető ez? No menjünk tovább.

Minap valamiért kézbe vettem az Integrál Jógát Srí Auróbinótól, ami a 186. oldalon nyílt ki. Főcím az elme átalakítás, alcím a gondolkodó elme. Nincsenek véletlenek. Arról tanít a Mester, hogy az intellektus akadállyá is válhat, amikor saját kitalációihoz ragaszkodik. Mivel az út elején járunk (vagy még rá se léptünk:-)), ezért azok a következtetések melyekre értelmünk által jutunk, általában hibásak, vagy ha nem is azok, akkor is csak a szerencsének köszönhetően jók. Ezt támasztja alá Védanta-szútra 1.1.3. verse is, ami így szól śāstra-yonitvāt. Melynek tömör fordítása: Az írásokból, mint forrásból (lehet megérteni). Szóval ne gondolkodj, vagy okoskodj. Gurudév is azt mondta a Dzsanmasztamin, hogy a kérdésedet tedd fel az ősi könyveknek (sásztra), a Gurunak és a belső Gurunak. Az nem volt benne, hogy hozz létre saját elméletet. 🙂
Erről tanít Srí Aurobindo is, hogy vigyáznunk kell arra, hogy ne tévesszük össze a mentális elképzeléseket és benyomásokat vagy intellektuális következtetéseket a megvalósítással. Tehát teljesen felesleges, sőt káros arról képzelegni, hogy hol tartunk. Szerintem a béke jó fokmérője a haladásnak. Gurudév egyik leckéjében azt mondja, hogy nem számít, mit gondolsz, mert ha számítana, akkor már megoldottad volna a problémáidat. Szintén sokszor beszél arról, hogy vigyázni kell a manómaja-kósával, mert az elme végtelen tér. Elég sokat képzeleghetünk, hogy hol is tartunk már. Szerzünk egy kis tudást és már képzelgünk is a megvalósításunkról. Mindjárt meg is világosodunk, de legalább is mindenkit tanítanunk kell. De a tudásszerzés, a feltanított buddhi kihoz minket a manomaja-kósából.
Egyszer, amikor biciklizni mentünk Praubhádról és a Krisna tudat mozgalomról tanított Gurudév, hogy miért lett ilyen a kifutása amilyen. Azt mesélte, hogy a Mester túl korán halt meg alig 10 évet tudott foglalkozni a legidősebb tanítványaival is. És akkor Gurudév azt kérdezte, szavai még most is bennem csengenek. Mit lehet megtanítani egy embernek 10 év alatt? És meg is válaszolta. Semmit. Ekkor, ha jól emlékszem már túl voltam a Náradán és rendívül büszke voltam a tudásomra, már 3-3,5 éve hallgattam őt. Most 6 évnél járok és megértettem, hogy jó lenne elkezdeni. És akkor most előadást tartok itt nektek, nem fura ez senkinek?
Ahogy Srí Aurobindó írja: „Egy jól edzett intellektus remekül felkészíti az elmét a nagyobb tudásra, ám magában nem tudja azt jógikus tudáshoz juttatni, vagy az Istenit megismerni – csupán elképzelései lehetnek az Isteniről. Az elképzelések azonban nem egyenlők a tudással. <manomaja-kósa vs vigjánamaja-kósa>A szádhana folyamán az intellektust fölsőbb elmévé kell alakítani, amely az igaz tudás felé vezető út.” Milyen szép párhuzamban van ez az idézet a buddhit Mahattá átalakítással, nem?

De hogy ne csak szapuljuk az értelmet, azt is mondja Srí Aurobindo, ha az értelem meghódolt csöndes és befogadó, akkor eszköze lehet a Fény befogadásának és a fejlődésünk, átalakulásunk segítőjévé válhat. Ehhez meg kell tanulnia csendben lennie. És ha csendben van ezt már én teszem hozzá, meghallhatja az Antarjámint, a belső tanítót. Vagyis az ahamkára érdekeinek szolgálatát, a belső mentális zajt le kell cserélni az Átman érdekeinek szolgálatára, elsőnek a csendben figyelésre. Gurudév BG 6.5-ös vershez írt kommentárja: ha képes magát eszközként felajánlani, amelyen keresztül az Önvaló működhet, akkor az inspiráció és a vezetés forrása a Belső Tanító (Antarjámin). Azt hiszem ez elég jól rímmel ide.

És a végére még egy dolog, 3 napja kérdeztem Gurudévtől, hogy mitől függ, hogy a tudás felfújja az egót, vagy a szattva fényét hozza el a személyiségbe? Azt mondta, hogy a magunktól szerzett tudás tesz büszkévé, az intuíció által szerzett tudás tesz szerénnyé. Amikor pontosan tudjuk, hogy ez nem a mi érdemünk. „valaminek a feltárulása, ami felé nem is készült el a létra az embert szerénnyé teszi.

Hát körülbelül ezt szerettem volna elmondani. Nem tudom segített-e ez bárkinek is valamennyit. Ne feledjétek. A jóga az önátalakítás művészete. Segíts magadon Isten is megsegít, mert a Brahman szeretné kidolgozni az emberfeletti embert, az Isteni lényt bennünk.

– o – o – o –

Kiegészítő olvasmány, ami a 45 perces előadásba nem fért bele. Ezt a 20200616-os Asramban elhangzott lecke legvégéről írtam ki magamnak, sok szeretettel osztom meg veletek is. Virincsi Sakti Dévi remek kérdésére érkezett ez a válasz:
“Vannak olyan mélyről jövő gyarlóságok, amiket az ember próbál így, próbál úgy (de nem sikerül megváltoztatnia) és elhazudhatja, meg még azt is meg lehet csinálni, hogy más nem látja, még hála Istennek. Vagy mondjuk úgy inkább azt reméljük, hogy nem látják. Viszont észrevettem valamit, ha nem ezen emésztem magam, mert nem tudom megváltoztatni, nem arról van szó, hogy nem akarom, de látható, hogy annyira markáns probléma visszatérő jelleggel, hogy mintha nem lenne hatalmam felette. De egy nagyon érdekes dolgot észrevettem, hogyha viszont a figyelmemet olyan dolgok felé irányítom, ami tiszta örömöt és boldogságot ad érdekes módon felszámolja a hibát.
Hogyha valódi boldogságról beszélünk, legalább időnként és ennek van egy dinamikája, tehát úgy értem nem annyira ritka, annak van egy olyan másodlagos tisztító ereje, hogy felszámolja a hibát. Tudniillik elküldi az életet egy száradt részünkbe, amiről már azt hisszük, hogy egy halálra készülő ág, ahol már száradnak össze a levelek. Nekem nincs időm arra, hogy jól felismert hibáim miatt sirassam, vagy gyalázzam magam, mert ki az a magam ráadásul? Tudjuk, hogy az Átmannak nincsenek ilyen jellegű problémái. Viszont a hiteles boldogság az ánanda, vagyis az Átmannak a női természete. Tehát ahol az megjelenik, az úgy hat, mint egy holisztikus erővel bíró gyógyszer. Van egy automatizmusa a jellemtisztulásnak, hogy egyszerűen leválik az emberről a hiba. Patandzsáli Mester az egy kicsit gyötrő módszer, hogy mindig annyit kimérni és bevinni amennyi kell, de ez nagyon nagy figyelmet igényel. Ugye a jógának valljuk be vannak igenis mechanikus, ismétlődő gyakorlatai, tehát ami pont így hat. És finoman, burkoltan mondtam is a pedagógiai vonatkozását, nem kérdezik meg a elmét, hogy akarja-e. Így van, ez így működik, ezt ismétled. És Krisna is azt mondja, abhjásza jóga jukténa, a kitartó gyakorlás, összekapcsolódunk a jógával, valóban van egy ilyen mechanizmus. Én nagyon-nagyon bátran fel mertem villantani, hogy van dinamikus megtisztulás is és furcsa módon ennek szeretet természete van. Mondhatnám kegyelemnek is, nem jogos, nem érthető és nem mindig van múltja, legalábbis ebben az életben nem kitapintható és pontosan tudja az ember, hogy nem érdemli meg, mivel ezek nem apró dolgok. Tehát egy feltárulása valaminek, ami felé nem is készült el a létra, és ez az embert szerénnyé teszi. Úgyhogy ezt azért merem így mondani, mert Ő mondja, hogy együttérzésből a szívükben lakozom. Ez az együttérzés ez sohasem passzív, úgy tűnik, hogy vannak olyan pillanatok vagy helyzetek, amikor jólesik neki valamit minden ok nélkül odaadni magából, ami mintegy járulékosan kipusztít belőlünk negatív szamszkárákat vagy akár jellemhibákat is. És ugye, én jobban szeretem Sridhar Maharádzs megfogalmazását, mert ő anártháknak hívta, az jól érthető. Ugye, kedvezőtlen célok felé terelő jellemhibák, az ártha pedig a helyes cél. Az anártha azt jelenti, hogy hibás jellemekből adódó sors. Olyan, mintha egy megfellebbezhetetlen erő mondaná azt, hogy nagyon szeretlek téged, számítok rád. Lehet, hogy te nem vagy elégedett magaddal, helyesen is jársz el, lehet, hogy a külvilág sem elégedett veled, de én csak azt tudom ismételni, hogy szeretlek és számítok rád. Ez az Átman vagy az Isten. És ez elkezd megismétlődni, itt kezdődik a bhakti jóga Értelmetlenné válik azzal szórakozni, hogy most ki mit gondol rólam. Ahányszor én is pellengérre voltam állítva a saját szememben és mások szemében, meg még ez hányszor lehet, ha még élünk? Nem terveztem, de ez annyira jó kérdés volt. Ideje ezen elgondolkozni, hogyha felfogjuk, hogy Ő létezik, bennünk és körülöttünk, akkor van olyan jóga is ami azt mondja, hogy pont abból lesz érdemed, hogy tehetetlen vagy. Ahogy a Virincsi mondta, próbáltam így, próbáltam úgy, nem tagadtam soha és apám néha még rosszabb lesz. Hiszen energiát kölcsönzünk neki, hogy na ezt én most megváltoztatom…
Ez egy olyan lény, akinek a kapacitásai nem vethetőek össze azzal, hogy én most jobb ember akarok lenni. És nem fárad el az embert támogatni, megkockáztatom szolgálni. Már-már ijesztő. Nem gyűlöl, nem irigy, s ami bántó, hogy teljesen tisztába van velünk és ezt az ember valahogy érzi is és ez ugye a helyén tartja. Hogy fordította Náráján Maharádzs? Ne bízzunk erőnkbe, eszünkbe. Erő az a karma jóga, az ész pedig a gjána jóga. Egyszer csak rájössz arra, hogy még jó embernek lenni is kevés, tehát rövid az élet. Egyszerűen filozofikus szükségszerűség. És le is győz minket a nyugati filozófia, ha nincs tapasztalat, mert te magad fordulsz magad ellen keserűségedben, hogy múlnak az évek, múlik az ifjúság, nem történik semmi. Tehát kicsit gyakorolni kell a boldogságot, ki kell nyitni az ablakot, el kell húznia függönyt. Azért választottuk ezt az utat, mert hihetetlen boldogságra vágyunk, határtalanra. “

Szóval ez egy kicsit más módszer, mint amiről a lecke szólt, de szerintem ennek is meg kéne nyílnunk, mert az Isten szeretet egy olyan vár, amit érdemes több oldalról ostromolni mondja Avilai Szent Teréz.

Vélemény, hozzászólás?