20200822 Védikus kutatás – A természet átalakítása 1. – elme

– Védikus kutatás –

Srí Aurobindo – Integrál jóga – A Természet átalakítása
1. rész –
Az elme átalakítása

(Vadas Norbert | Narottama Prabhu
Vadas-Rétfalvi Renáta | Rohiní Dévi
)

„A jóga nehézsége abban áll, hogy a külső/kifelé irányuló tudatunkat a belső Igazság kifejeződésévé tegyük. A cél a tudat megváltoztatása, hogy képes legyen ezt megtenni.” Srí Aurobindo

Jelen kutatásunk célja feltárni Srí Aurobindo tanításán és a védikus irodalmon keresztül, hogy milyen lépésekben, milyen törekvések mentén lehetséges a tudat ilyetén megváltoztatása.

Invokáció:

viṣṇoḥ sakāśād udbhūtaṃ jagat tatraiva ca sthitam
sthiti-saṃyama-kartāsau jagato ’sya jagac ca saḥ

Halld hát a Puránák összegzését a valóságnak megfelelően. A világ az Úr Visnuból jött létre, Benne létezik, Ő a fennmaradásának és a megszűnésének oka, Ő maga a világ. Visnu-purána 1.1.35.

Mind a makrokozmosz, mind a mikrokozmosz maga a Legfelsőbb, aki a Saktiján keresztül kifejeződik. Korábban már tárgyaltuk, mi a téves látásmódunk oka (lásd alábbi Visnu-purána verseket). Most a belső átalakítás témájára fókuszálunk Srí Aurobindo tanítása alapján, hogy megalapozzuk a koncentráció gyakorlatát és fejlesztését.

tad idaṃ te mano diṣṭyā vivekaiśvaryatāṃ gatam
śrūyatāṃ cāpy avidyāyāḥ svarūpaṃ kulanandana

anātmany ātmabuddhir yā asve svam iti yā matiḥ
avidyātarusaṃbhūtibījam etad dvidhā sthitam

Szerencsés vagy, hogy elméd hozzákapcsolódott a megkülönböztetés (Vivéka) erejéhez. Nemzetséged büszkesége, figyelj most a tudatlanság valódi természetére! A (hibás) észlelés, hogy az Önvaló abból áll, ami nem-önvaló (Anátman), és a vélemény, hogy a vagyon abból áll, ami nincs is a tulajdonában valakinek, alkotják a kettős magját a tudatlanság fájának. Visnu-purána 6.7.10–11.

jalasya nāgnisaṃsargaḥ sthālīsaṅgāt tathāpi hi
śabdodrekādikān dharmāṃs tat karoti yathā mune

tathātmā prakṛteḥ saṅgād ahaṃmānādidūṣitaḥ
bhajate prākṛtān dharmān anyas tebhyo hi so ‘vyayaḥ

Nincs hasonlóság a tűz és a víz között, de amikor a vizet a tűz fölé helyezzük egy üstben, az bugyog és forr, és így a tűz jellemzőit mutatja. Ugyanilyen módon, amikor a Lélek a Prakritihez kapcsolódik, beszennyezi azt az egoizmus (Aham-mána) és a többi, felölti a durva természet minőségeit, habár lényegében különbözik azoktól és romolhatatlan (Avjaja). Visnu-purána 6.7.23–24.

Bevezetőként meditáljunk ezen a tanításon: „A Legfelsőbb a Természeten keresztül dolgozza ki önmagát.”

Ennek értelmezése a mikrokozmoszra: az Önvaló a jelenlegi természetünkön keresztül dolgozza ki önmagát, azon keresztül, akik és amik most vagyunk.

Eleinte nem tud közvetlenül működni, hisz az alsó három kósa (manómaja, pránamaja, annamaja) befedi Őt, úgy is mondhatnánk, hogy a szamszkáráink. Mindenfajta emberi törekvésünk és automatizmusunk ezekből jön. Ekkor úgy működik, hogy ezeket hagyja jóvá. Ha nem teljesül egy vágy, azt szenvedésnek hívjuk, de lehet, hogy teljesül, s rájövünk, hogy ez nem is ad maradandó boldogságot. Ez csak két egyszerű példa, hogy hogyan inspirálhat továbbhaladásra, valamilyen magasabbrendű boldogság kutatására. A lélek próbál kifejeződni, és ahogy átalakítjuk a természetünket, egyre tisztábban fejeződhet ki; ezt a folyamatot hívjuk szubjektív evolúciónak. A mi jelenlegi tudatunk/tudatosságunk fejlődik, s közben alakítja a természetünket, hogy alsóbbrendű természet helyett felsőbbrendű természetként működjünk.

„A jóga részvétet jelent az Örök Lélek iránt.” Gurudév

Jelenleg azonban nagyon emberiek vagyunk, bezárva az egónkba, az elménkbe. A változás, önmagunk átalakítása azért fontos, mert így fejezzük ki a részvétünket. Ameddig én nem adom fel pl. a becsvágyamat, de mondhatnánk bármilyen példát, a Lélek nem tud tisztán kifejeződni. Helyette a becsvágyam fejeződik ki, s alakítja a gondolkodást, beszédet és tetteket. Megszabadulni a hibáktól azért szükséges, hogy a Lélek fejeződhessen ki. Így szabadulhat ki a kötöttségből. Valójában így szabadulhatunk ki mi a kötöttségből, hiszen eredendően az az Átman vagyunk.

yoga-yukto viśuddhātmā     vijitātmā jitendriyaḥ
sarva-bhūtātma-bhūtātmā     kurvann api na lipyate

Aki összekapcsolódott a jógában, elméje tiszta, testén uralkodik, legyőzte az érzékeit, s akinek Önvalója valamennyi lény Önvalója (így minden lény iránt részvétet érez), még ha cselekszik is, tetteibe sohasem bonyolódik bele. Bhagavad-gítá 5.7.

Sri Aurobindo az Integrál jógában részletesen tárgyalja az alacsonyabb természetünk átalakítását. Ez alapján az elme átalakításával kezdjük, mivel a fény fentről érkezik lefelé: mentális => vitális => fizikai stb.

Miért fontos ez?

rāga-dveṣa-vimuktais tu     viṣayān indriyaiś caran
ātma-vaśyair vidheyātmā     prasādam adhigacchati

prasāde sarva-duḥkhānāṁ     hānir asyopajāyate
prasanna-cetaso hy āśu     buddhiḥ paryavatiṣṭhate

nāsti buddhir ayuktasya     na cāyuktasya bhāvanā
na cābhāvayataḥ śāntir     aśāntasya kutaḥ sukham

Aki vonzódástól és ellenszenvtől mentesen gyakorolja az Átman, az Önvaló megvalósításának szellemi útját, ezáltal érzékein uralkodva megszabadul az érzéktárgyak befolyásától, s így elnyerheti az elme tökéletes nyugalmát. E benső béke elérésével megszűnnek anyagi szenvedései, elméjét áthatja a derű és értelme is hamarosan megszilárdul. Nem lehet tiszta tudata annak, aki nincs jógában, mert képtelen a koncentrációra. Összpontosítás (kontempláció) vagy meditáció nélkül nem érhető el az elme megállapodott nyugalma és miként létezhet boldogság benső béke nélkül. Bhagavad-gítá 2.64-66.

ananya-cetāḥ satataṁ     yo māṁ smarati nityaśaḥ
tasyāhaṁ su-labhaḥ pārtha     nitya-yuktasya yoginaḥ

Aki elméjében eltérés nélkül szüntelenül Rám emlékezik, az ilyen jógi, aki visszavonhatatlanul egyesült a jógában, az könnyen elérhet Engem, ó, Pártha. Bhagavad-gítá 8.14.

man-manā bhava mad-bhakto     mad-yājī māṁ namaskuru
mām evaiṣyasi yuktvaivam     ātmānaṁ mat-parāyaṇaḥ

Elmédet összpontosítsd Rám, légy az én hívem (Bhakta), áldozz Nekem és hódolj meg Előttem! Ha teljesen elmerülsz Bennem, legfelsőbb célodként elfogadva elérsz Engem. Bhagavad-gítá 9.34.

A gondolkodó elme:

Funkciója: gondolkodik, elmélkedik, észlel, mérlegel, rájön dolgokra, következtet és logikus kapcsolatba rendezi az információkat.

A hétköznapi intellektus azonban általában

  • képzetlen, ezért tökéletlen,
  • döntéseit legjobb esetben is fél-igazságokra alapozza,
  • ezért következtetései helytelenek. Ezeket mégis igazságként fogadja el.
  • önmagától sokkal magasabb rendű dolgokat akar megítélni,
  • az anyagi síkhoz kapcsolódó tapasztalataihoz hasonló bizonyítékokat kér velük kapcsolatban,
  • mindig a saját véleményével és elképzeléseivel helyettesíti a valódi tudást.

Nagyon-nagyon sokáig szükségünk van rá, hogy az értelem irányítson, különben elveszünk a szeszélyeinkben és a hajlamainkban, s megóv a képzelgésektől is. Ez akkor is így van, ha nem igazán tud még az Isteniről. Pl. kitűzünk egy célt, amit szeretnénk elérni, s az értelem segít irányban maradni, kitartani.

Az intellektus valódi értéke abban áll, hogy az Isteni elérésére használjuk, s Ő áll a középpontjában. Saját elképzelései lehetnek az Isteniről, azonban ez még nem egyenlő a tudással.  A tudás ugyanis felette áll, a pszichikushoz, a lélekhez tartozik. => „Rá kell állnunk az értelem fejére.” Érdemes felidézni a Katha-upanisad harci kocsi hasonlatát és tudatosítani az elme és értelem helyzetét, szerepét és hova visznek most minket. Lehetünk elesett helyzetben, akár előző életeink tettei miatt is, ugyanakkor itt és most van lehetőségünk változtatni az elme programján és tartalmán – ha új benyomást tesz magáévá és ezzel azonosul, akkor emellett kötelezi el magát.

ātmānam̐ rathitaṃ viddhi śarīram̐ rathameva tu
buddhiṃ tu sārathiṃ viddhi manaḥ pragrahameva ca

Jama így folytatta: Tudd az Átman (Lélek) a harci kocsi ura (utasa), a fizikai test (Saríra) a kocsi maga, a megkülönböztető értelem (Buddhi) a kocsihajtó, az elme (Manasz) a gyeplő. Katha-upanisad 1.3.3.

bhūtaiḥ pañcabhir ārabdhe     dehe dehy abudho ’sakṛt
ahaṁ mamety asad-grāhaḥ     karoti kumatir matim

Csekély értelme révén ezt az öt elemből álló anyagi testet fogadja el önmagaként. E félreértés miatt az ideiglenes, és hamis dolgokat magáénak tekinti, s egyre inkább a tudatlanság sötétségébe merül. Bhágavata-purána 3.31.30.

mamaite manasā yad yad     asāv aham iti bruvan
gṛhṇīyāt tat pumān rāddhaṁ     karma yena punar bhavaḥ

Én ez a test vagyok, ezért ez a kötelességem, s így kell cselekednem. Bár ezek csak az elme benyomásai, mégis a velük azonosuló ember elkötelezi magát karmáinak, s hogy valóra váltsa kitalációit, s így egy újabb születésbe jut. Bhágavata-purána 4.29.62.

yathānumīyate cittam     ubhayair indriyehitaiḥ
evaṁ prāg-dehajaṁ karma     lakṣyate citta-vṛttibhiḥ

Az ember elme vagy tudatállapotának helyzetét az érzékek két csoportjának – az észlelő és a közvetlenül cselekvő érzékszerveknek – működéséből lehet megítélni. Abból, hogy milyen valaki elme vagy tudatállapota megállapítható, milyen tetteket végzett előző születésekor. Bhágavata-purána 4.29.63.

Mi a teendőnk?

A szádhana folyamán az intellektust felsőbb elmévé kell alakítani, ez az út a tudás, bölcsesség, Gnózis felé.

  1. Ki kell képezni, hogy befogadó legyen, különben nem lehet átalakítani. => le kell csendesíteni. Csak így képes megnyílni a tudás felé.
  2. A mentális elképzeléseket és az intellektuális következtetéseket ne tévesszük össze a megvalósítással. Az, hogy valamit megértettünk, még nem jelenti, hogy megvalósítottuk.
  3. Az elme nyugtalanságától, türelmetlenségétől is óvakodnunk kellene, hogy ne akadályozza a tudás alászállását, hogy maradjon „hely” e tudásnak.
    DE – az elme hajlik a steril kétségekre a befogadó állapot és a nyugodt megkülönböztetés helyett.

Ha a gondolkodó elme, az intellektus nyitott, akkor a tudás befogadásának eszköze, s a belső változások segítője lehet.

yadā te moha-kalilaṁ      buddhir vyatitariṣyati
tadā gantāsi nirvedaṁ     śrotavyasya śrutasya ca

śruti-vipratipannā te      yadā sthāsyati niścalā
samādhāv acalā buddhis      tadā yogam avāpsyasi

Amikor értelmed (Buddhi) túljut a tévképzetek örvénylő forgatagán, eléred a szenvtelenség állapotát, és közömbössé válsz az iránt, amit eddig hallottál vagy tanultál, és amit a jövőben hallani fogsz. Ha értelmed már háborítatlan az Írások (Sruti) különféle tanításaitól, szilárd vagy és rezzenéstelen a szemlélődés transzában, a Szamádhiban – akkor éred el a jógát. Bhagavad-gítá 2.52–53.

ajñaś cāśraddadhānaś ca      saṁśayātmā vinaśyati
nāyaṁ loko ’sti na paro      na sukhaṁ saṁśayātmanaḥ

Ám a kételkedő, tudatlan és hitetlen ember nem érheti el a tudatosságot. A kétkedő nem boldog sem ebben a világban, sem a magasabbakban. Bhagavad-gítá 4.40.

A tudás/fény folyamatosan jelen van és árad, viszont mi nem vagyunk képesek a befogadására, ha túl zsúfolt a gondolkodó elme. Miről ismerjük fel, ha közel kerültünk e nyugalomhoz: E nyugalom közben az elme hétköznapi tevékenységei csupán felszíni mozgások lesznek, úgy fogjuk érzékelni őket, melyekkel a belső énünk, aki a folyamatos nyugalomban van, nincsen kapcsolatban.

yaṁ hi na vyathayanty ete      puruṣaṁ puruṣarṣabha
sama-duḥkha-sukhaṁ dhīraṁ      so ’mṛtatvāya kalpate

Ó, emberek legnemesebbike, a határozott értelmű bölcs józan boldogságban és szenvedésben egyaránt, s nem háborítja az érzéki tapasztalás. Ő az, aki valóban méltó a halhatatlanság elérésére. Bhagavad-gítá 2.15.

vyavasāyātmikā buddhir      ekeha kuru-nandana
bahu-śākhā hy anantāś ca      buddhayo ’vyavasāyinām

Az összpontosított, szilárd értelem egyhegyű, ó, Kuruk szeretett gyermeke. A határozatlanok viszont végtelenül szétszórt értelműek. Bhagavad-gítá 2.41.

yām imāṁ puṣpitāṁ vācaṁ      pravadanty avipaścitaḥ
veda-vāda-ratāḥ pārtha      nānyad astīti vādinaḥ

kāmātmānaḥ svarga-parā      janma-karma-phala-pradām
kriyā-viśeṣa-bahulāṁ      bhogaiśvarya-gatiṁ prati

bhogaiśvarya-prasaktānāṁ      tayāpahṛta-cetasām
vyavasāyātmikā buddhiḥ      samādhau na vidhīyate

Ó, Pártha, a csekély tudással rendelkezők nagyon vonzódnak a Védák virágos szavaihoz, melyek különféle gyümölcsöző rítusokat ajánlanak a mennyei bolygók elérésére, vagy arra, miképpen juthat az ember előnyös születéshez, hatalomhoz és így tovább. Mivel csupán érzékeik kielégítésére és gazdagságra vágynak, ezért azt mondják: “Ezen felül semmi megismerhető nincsen.” A megtévesztett elme túlságosan ragaszkodik az érzéki élvezethez és az anyagi hatalomhoz, s így elérhetetlen az értelem önvalóra összpontosításának megszakítatlan állapota, a Szamádhi. Bhagavad-gítá 2.42–44.

„Az igazi bölcsességet akkor érjük el, ha nincs többé magasabb vagy alacsonyabb rendű, csak az erők játéka létezik, amelyben mindennek megvan a helye és súlya.” Srí Aurobindo

A vitális elme:

Funkciója: tervez, álmodik, elképzeli, hogy mit lehetne megtenni. Legtöbbször ez vezeti az embereket, a vitális vágyak és hajlamok, s a vitális elme. A jövőről alkot elképzeléseket, s ha úgy alakul, akkor az akarat megpróbálja végrehajtani azokat. A cselekvésben elmerülő embereket általában ez vezérli, de mindenkiben jelen van. Ezzel teremtjük a jövőnket, termeljük újra a karmát. Ha nem képes megvalósítani azokat, akkor a semmiben tervez, csak elképzeli a nagy dolgokat, hőstetteket, kalandokat stb., mindenkiben a saját elképzelése szerint.
Amikor valamit folyamatos történésként élünk meg magunkban, az is ennek a résznek a mozgása.

Hogy működik?

A vitális elme az élet-ösztönök, vágyak, birtokolni vágyó akarat, cselekedni, érezni vágyó akarat alapján működik.
Ezzel szemben a korábban tárgyalt gondolkodó elme az érvelő akarat alapján működik. Figyeljük meg magunkban, hogy adott esetekben mi indukálja a cselekvésünket? Racionális érv? Vagy ösztön, vágy, birtokló hajlam?

„A vitális elme a gondolatot nem az értelem, hanem az élet-ösztön és életerő szolgálatába állítja, s arra használja az intellektust, hogy igazolja ezen erők parancsait, ezeket a parancsokat az értelem fölé helyezi.” Srí Aurobindo

Mi a megoldás?

A tevékenységét meg kell tanulnunk irányítani, s nem szabad engednünk, hogy oda vigye, ahová csak akarja, s akkor, amikor csak akarja. Viszont a működéséhez nagyon hasonló, ám tudáson alapuló funkciót használhatunk tudatosan magasabb rendű célokra. Pl.: nem minták mentén működtetjük, hanem jövőbeli önmagamon meditálok, milyen emberré szeretnék válni (ahogy a Védántin-képzőn tanultuk Gurudévtől a Siva-szútrák kapcsán).

śrī-bhagavān uvāca
prajahāti yadā kāmān      sarvān pārtha mano-gatān
ātmany evātmanā tuṣṭaḥ      sthita-prajñas tadocyate

duḥkheṣv anudvigna-manāḥ      sukheṣu vigata-spṛhaḥ
vīta-rāga-bhaya-krodhaḥ      sthita-dhīr munir ucyate

A Magasztos Úr így válaszolt: Amikor valaki maradéktalanul feladja az elméjében keletkező vágyakat, ó, Pártha, s egyedül az Önvalóban, önmaga által elégedett, akkor mondhatjuk, hogy ez a személy szilárd a tiszta tudatosságban (Szthita-pragjá). Akit a szenvedések közepette sem gyötör aggodalom, akit nem csábít a gyönyör, aki mentes a vonzódástól, a félelemtől, s a haragtól, az ilyen embert hívják szilárd elméjű bölcsnek. Bhagavad-gítá 2.55–56.

yatato hy api kaunteya      puruṣasya vipaścitaḥ
indriyāṇi pramāthīni        haranti prasabhaṁ manaḥ

tāni sarvāṇi saṁyamya      yukta āsīta mat-paraḥ
vaśe hi yasyendriyāṇi      tasya prajñā pratiṣṭhitā

Ó, Kuntí fia, a lázongó érzékek oly erősek és fékezhetetlenek, hogy még a rajtuk uralkodni próbáló, önnön tökéletességén dolgozó bölcs elméjét is erőnek erejével elragadják. Aki érzékszerveit megzabolázva összekapcsolódott a jógával, Engem tekintve a Legfelsőbbnek, azt rendíthetetlen értelműnek ismerik. Bhagavad-gítá 2.60–61.

na rarājoḍupaś channaḥ      sva-jyotsnā-rājitair ghanaiḥ
ahaṁ-matyā bhāsitayā         sva-bhāsā puruṣo yathā

(Megrögzött csapongó természete miatt) még az önvalóra összpontosított elme is elkóborol, ezért (a jógi) legyen éber s vonja (ismét) ellenőrzése alá a békéltetés módszerével (vagyis adjon elméjének egy kis szabadságot). Bhágavata-purána 11.20.19.

meghāgamotsavā hṛṣṭāḥ      pratyanandañ chikhaṇḍinaḥ
gṛheṣu tapta-nirviṇṇā          yathācyuta-janāgame

Ha újra uralma alá vonta elméjét, mindig legyen tudatos gondolatai mozgásáról, s légzését, valamint érzékeit fegyelmezve a jósággal telt értelemmel korlátozza elméjét. Bhágavata-purána 11.20.20.

pītvāpaḥ pādapāḥ padbhir      āsan nānātma-mūrtayaḥ
prāk kṣāmās tapasā śrāntā      yathā kāmānusevayā

A zabolátlan lovat a csikós előbb hagyja szabadon nyargalászni, majd újra és újra szorosabbra fogja a gyeplőt, s így töri be a jószágot. Ehhez hasonló természetű az elme is, mely elme visszavonásának ismétlődő gyakorlata a legfelsőbb jóga. Bhágavata-purána 11.20.21.

 

A fizikai elme:

Funkciója: A fizikai dolgok megértésének az eszköze.
A fizikai elme: tele van szokásos, ismétlődő gondolatokkal, s külső tárgyakkal és tevékenységekkel van lefoglalva.
A vitális elme: érzelmekkel, szenvedéllyel, vágyakkal lefoglalva, s a mások viselkedésére adott reakciókkal.
Néhány szentet és értelmiségit kivéve mindenki a vitális és fizikai elméjében él, írja Srí Aurobindo.

Hogy működik a fizikai elme?

A fizikai tárgyakra és eseményekre koncentrál, csak ezeket érti, és ezen a síkon is kezeli őket, nagyon nehezen reagál a magasabb erőkre.
A külső tárgyak, külső dolgok, külső tettek alapján ítél meg mindent, ezekből következtet és gondolkodik. Az a természete, hogy ne higgyen el vagy fogadjon el semmit, ami a fizikai természet feletti. Szkeptikus a fizikait meghaladó dolgokkal kapcsolatban, nem tud kapcsolódni, nem tudja érzékelni őket.

„A fizikai elme legfőbb feladata a kétkedés. Ha hallgatsz rá, mindig talál ezer okot, hogy kételkedjen. Tudnod kell azonban, hogy a fizikai elme mindig tudatlanságban és teljes illúzióban működik.” Srí Aurobindo

Cél: Képessé tegyük mögé látni, mélyebb valóságban gondolkodni, majd később érzékelni a mélyebb valóságot, bármiként is jelenik meg a fizikai szemünk számára.

Mi a megoldás: Csak a külső tudás vezérli, amit az érzékein keresztül szerez, de tudatossá kell válnia az Isteniről, s meg kell tanulnia egy felsőbb akarattal és tudással összhangban cselekedni. Így értő egységre lép a fizikai világgal.

Aki külsőleg ugyan féken tartja cselekvő érzékeit (Karméndriják), ám elméjében továbbra is az érzékek tárgyaira emlékezik, az bizony becsapja magát, és az ilyet képmutatónak hívják. Bhagavad-gítá 3.6.

indriyair viṣayākṛṣṭair         ākṣiptaṁ dhyāyatāṁ manaḥ
cetanāṁ harate buddheḥ     stambas toyam iva hradāt

Amikor az elme és az érzékek az érzéktárgyakhoz vonzódnak az élvezet reményében, az elme izgatott lesz. Ezért állandóan az érzéktárgyakra gondol, valódi tudata csaknem elvész, nyoma sem marad a Buddhinak vagy intelligenciának, akár egy tó vize, amit a partján élő hatalmas nádszálak lassan teljesen felszívnak. Bhágavata-purána 4.22.30.

Módszer:

  1. 1. Ne próbáljuk meg irányítani, lépjünk hátra, nézzük meg, mi az, de ne kövessük a gondolatait. Maradjunk hátul, elkülönülve.
    2. Maradjunk ebben az elkülönült csendben, míg e csend és nyugalom szokása meg nem ragadja a fizikai elmét, s át nem veszi a tevékenységeinek a helyét.
    Hívjuk az erőt belé, amíg hitre nem készteti, mivel a fizikai elme a természet sötét funkciója.

Mentális vs. mentális feletti: A mentális figyel, leír, megítél és megmagyaráz. A pszichikus spontán érez és tud, lát és ért. Amikor spontán a megfelelő dolgot tesszük, a megfelelő pillanatban, a megfelelő módon, akkor ő működik. Ekkor nem szokások, vágyak vagy észérvek és mérlegelés vezérelnek. Ez a pszichikus tudásából ered, amely intuitív, szinte ösztönös tudás. Ahogy tisztul a természetünk, ez átterjedhet a mentálisra, vitálisra és fizikaira is, s így válik teljessé a hitünk. A hit a pszichikus mozgása, a pszichikus tudása pedig spontán és közvetlen, mindig helyes, ezért a hite is mindig szilárd. Ez a hit adódik át a mentálisnak, vitálisnak és fizikainak, a magasabb tudás iránti bizalom, a lélek iránti bizalom.

tasmāt svasthena manasā      vimṛśya gatim ātmanaḥ
dvaite dhruvārtha-viśrambhaṁ      tyajopaśamam āviśa

Ennélfogva vizsgáld meg körültekintően az Önvaló (Átman) igaz természetét, összpontosított elmével (Manasz) add fel azt hitet (Artha), melyet a kettősségeket (Dvaita) magába foglaló tárgyi világ állandóságába vetettél. Indulj el a lemondás (Tjága) és az elme békéjének ösvényén (Upásamam). Bhágavata-purána 6.15.26.

yasmin mano labdha-padaṁ yad etac      chanaiḥ śanair muñcati karma-reṇūn
sattvena vṛddhena rajas tamaś ca      vidhūya nirvāṇam upaity anindhanam

Mikor az elme teljességgel a Legfelsőbbre összpontosít, lassan elmúlik tőle az (önző) tettvágy (Karma). A jósággal legyőzheti a szenvedély és a tudatlanság késztetéseit s ezek hiányában elmélyülhet meditációjában (s közvetlen kapcsolatba kerülhet meditációja tárgyával, a Legfelsőbb Úrral). Bhágavata-purána 11.9.12.

atha yo vededaṃ manvānīti sātmā mano’sya daivaṃ cakṣuḥ sa vā eṣa etena daivena cakṣuṣā manasaitānkāmānpaśyanramate ya ete brahmaloke

És ő, aki megismerni vágyik; „én gondolom ezt”, ez bizony az Átman, s az elme csupán az ő isteni szeme. Az elme isteni szemén keresztül látja az érzéktárgyakat, melyek a Mindenségben (Brahmanban) léteznek és élvezi azokat. Csándógja-upanisad 8.12.5.

Nézzük meg a Bhagavad-gítából is, hogy milyen, amikor az elme eszközként működik, illetve a 12. fejezetben milyen módokat javasol az Úr maga, hogy hogyan lehet Őt elérni: ennek kiemelt része az elme és értelem rögzítése, egyesítése, uralása. Következményeit pedig több versen keresztül tanulmányozhatjuk, hisz akik ezeket a módszereket követik (és ilyen eredményeket érnek el), azok „nagyon kedvesek Nekem”, ahogy Úr maga mondja.

kāyena manasā buddhyā      kevalair indriyair api
yoginaḥ karma kurvanti      saṅgaṁ tyaktvātma-śuddhaye

Feladva minden ragaszkodást a jógik felvállalják a tetteket, de testükkel, elméjükkel, értelmükkel, sőt érzékeikkel is kizárólag önmaguk megtiszítása véget cselekszenek. Bhagavad-gítá 5.11.

sarva-karmāṇi manasā      sannyasyāste sukhaṁ vaśī
nava-dvāre pure dehī        naiva kurvan na kārayan

Amikor a megtestesült lélek fegyelmezi természetét, elméjében feladván minden tettet, akkor boldogan él a kilenckapus városban (testben). Nem cselekszik ő, s nem is oka semmilyen tettnek. Bhagavad-gítá 5.13.

śrī-bhagavān uvāca
asaṁśayaṁ mahā-bāho      mano durnigrahaṁ calam
abhyāsena tu kaunteya      vairāgyeṇa ca gṛhyate

asaṁyatātmanā yogo      duṣprāpa iti me matiḥ
vaśyātmanā tu yatatā      śakyo ’vāptum upāyataḥ

A Magasztos Úr válaszolt: Ó, Kuntí erős karú fia! Nem kétséges, a nyughatalan elmét uralni nehéz, de a folyamatos gyakorlás (Abhjásza) és az őszinte lemondás (Vairágja) végül megfékezi azt. A jóga (kontemplatív harmónia) nehezen valósítható meg annak, akinek énje (elméje) zabolátlan. Ám az elméjét helyes módszerrel legyőző, törekvő (jógi) számára biztos a siker. Ez az én véleményem. Bhagavad-gítá 6.35–36.

ye tu sarvāṇi karmāṇi      mayi sannyasya mat-parāḥ
ananyenaiva yogena      māṁ dhyāyanta upāsate

teṣām ahaṁ samuddhartā      mṛtyu-saṁsāra-sāgarāt
bhavāmi na cirāt pārtha      mayy āveśita-cetasām

mayy eva mana ādhatsva      mayi buddhiṁ niveśaya
nivasiṣyasi mayy eva      ata ūrdhvaṁ na saṁśayaḥ

atha cittaṁ samādhātuṁ      na śaknoṣi mayi sthiram
abhyāsa-yogena tato      mām icchāptuṁ dhanañ-jaya

abhyāse ’py asamartho ’si      mat-karma-paramo bhava
mad-artham api karmāṇi      kurvan siddhim avāpsyasi

athaitad apy aśakto ’si      kartuṁ mad-yogam āśritaḥ
sarva-karma-phala-tyāgaṁ      tataḥ kuru yatātmavān

śreyo hi jñānam abhyāsāj      jñānād dhyānaṁ viśiṣyate
dhyānāt karma-phala-tyāgas      tyāgāc chāntir anantaram

adveṣṭā sarva-bhūtānāṁ      maitraḥ karuṇa eva ca
nirmamo nirahaṅkāraḥ      sama-duḥkha-sukhaḥ kṣamī

santuṣṭaḥ satataṁ yogī      yatātmā dṛḍha-niścayaḥ
mayy arpita-mano-buddhir      yo mad-bhaktaḥ sa me priyaḥ

yasmān nodvijate loko      lokān nodvijate ca yaḥ
harṣāmarṣa-bhayodvegair      mukto yaḥ sa ca me priyaḥ

anapekṣaḥ śucir dakṣa      udāsīno gata-vyathaḥ
sarvārambha-parityāgī      yo mad-bhaktaḥ sa me priyaḥ

yo na hṛṣyati na dveṣṭi      na śocati na kāṅkṣati
śubhāśubha-parityāgī      bhaktimān yaḥ sa me priyaḥ

samaḥ śatrau ca mitre ca      tathā mānāpamānayoḥ
śītoṣṇa-sukha-duḥkheṣu      samaḥ saṅga-vivarjitaḥ

tulya-nindā-stutir maunī      santuṣṭo yena kenacit
aniketaḥ sthira-matir      bhaktimān me priyo naraḥ

ye tu dharmāmṛtam idaṁ      yathoktaṁ paryupāsate
śraddadhānā mat-paramā      bhaktās te ’tīva me priyāḥ

Ó, Prithá fia! De akik minden cselekedetüket Nekem ajánlva, szüntelenül Bennem elmerülve, tudatukat Rám szögezve, Rajtam meditálnak, azokat gyorsan kiszabadítom a Szamszára (ismétlődő születés és halál) óceánjából.

Elmédet (Manasz) összpontosítsd Rám, megkülönböztető értelmedet (Buddhi) egyesítsd Velem, ily módon mindig Bennem fogsz élni, efelől semmi kétség.

Ha képtelen vagy elmédet eltérés nélkül Rám összpontosítani, akkor a jóga kitartó gyakorlásával igyekezzél elérni Engem, ó, bőség meghódítója!

Ha pedig a kitartó (Jóga) gyakorlásra is képtelen vagy, akkor légy odaadó Felém a kötelezően végrehajtandó (Dharmában előírt) cselekedeteidben, így majd eléred a tökéletességet!

Ám ha erre sincs erőd, akkor az Én jógámban (szolgálatomban) menedéket véve, önmagadon (érzékeiden, elméden, értelmeden) uralkodva, próbálj meg lemondani tetteid gyümölcséről.

A tudás művelése jobb a puszta gyakorlásnál, a tudásnál azonban jobb a meditáció. A meditációnál pedig a tettek gyümölcseiről való lemondás, mert a lemondás azonnali békét eredményez.

Aki nem irigy, hanem könyörületes (Maitra) minden lénnyel, mentes a birtoklásérzettől, a hamis egótól (Ahamkára), szenvtelen boldogságban és szenvedésben egyaránt, megbocsátó, mindig elégedett, szemlélődő, önfegyelmezett, határozott meggyőződéssel szenteli elméjét és értelmét Nekem, s az Én hívem, az nagyon kedves a Számomra.

Aki nem okoz gondot senkinek, s akit a világ nem zavar, aki örömtől és bánattól, félelemtől és aggodalomtól egyaránt szabad, az nagyon kedves Nekem.

Aki mentes minden világi törekvéstől, (akinek teste és elméje egyaránt) tiszta, ügyes, gondok nélküli, az ilyen bhaktám nagyon kedves a Számomra.

Aki nem ragaszkodik, és nem gyűlöl, nem búsong, és nem vágyakozik, s lemond úgy az előnyös, mint a kedvezőtlen dolgokról, és az hívem, az nagyon kedves Nekem.

Aki egyenlő baráttal és ellenséggel, higgadt marad tiszteletben és megvetésben, hidegben és hőségben, jó és rossz hírben, gyönyörben és fájdalomban egyaránt, mentes a szorongástól, szavain uralkodik, elégedett az önként kínálkozó nyereséggel, nem ragaszkodik az otthonhoz, értelme szilárd, az ilyen hívem nagyon kedves Nekem.

Azok, akik a Dharma halhatatlan útját járják, tökéletes hittel, ahogy elmondtam, Engem tekintve legfelsőbb céljuknak, azok mindenekfölött kedvesek Nekem. Bhagavad-gítá 12.6–20.

Konklúzióként megfogalmazható, hogy lehetséges és érdemes átalakítani az alsóbbrendű természetet és minden elemét képezni azért, hogy uralni tudja az alatta lévő síkokat és funkciókat. Ha az elme nehéznek is tűnik, mégis megvan minden eszközünk hozzá, mint mentális lények, hogy a saját tiszta képességei szerint működjön és a mentális feletti adja neki az irányt, valamint a tudást/bölcsességet hozzá. A természet átalakításának következő eleme a vitális lesz.

Végezetül a Taittiríja-upanisad (Brahmánanda-vallí része) alapján szeretnénk egy pillanatra felvetni azt is, ami a manómaja-kósa után vár minket, ha ezeket a részeket megértettük, megtisztítottuk, kifényesítettük. Figyeljük meg a kósák egymásra/egymásba épülését, illetve a felsorolt lényegi alkotóelemeiket (mint fej, törzs, jobb-bal oldal, alap/támasz stb.). Az elmeburkot a tudás, a Védák töltik ki. A tudás/bölcsességburkot a hit, igazság, valóság, jóga és kozmikus értelem. A boldogságburkot a kellem, öröm, kegyes látásmód, üdvösség és a Brahman jellemzi.

(Gurudév 2020. augusztus 25-ei leckéjében bővebben feltárta e versek értelmét, a fordítás Gurudév és Anurága Dévi érdeme)

tasyaiṣa eva śarīra ātmā yaḥ pūrvasya tasmādvā etasmāt prāṇamayāt
anyo’antara ātmā manomayaḥ tenaiṣa pūrṇaḥ sa vā eṣa pūruṣavidha eva
tasya pūruṣavidhatām anvayaṁ pūruṣavidha tasya yajureva śiraḥ
ṛg-dakṣiṇaḥ pakṣaḥ sāmottaraḥ pakṣaḥ ādeśa ātmā
atharv-āṅgirasaḥ pucchaṁ pratiṣṭhā tad-apyeṣa śloko bhavati

Az Annamaja burok után a Pránamaja testről szólunk, melyben az Átman lakozik. A Pránamaja test Pránából épül fel és különbözik a következő buroktól, mely az elme vagy Manómaja burok. Az elmeburkolat teljesen kitölti a Pránamaja burkolatot, mely követi az ember anyagi formáját. Mivel a Prána burkolat követi az emberi test anyagi formáját, így az elme burkolat formája is követi azt. Az elme burokban a szent Jadzsur Véda a fej, a Rig Véda a törzs jobb oldala, Száma Véda a bal oldala, Angirasza Risi Atharva Védája az elme burok alsó része, mely alapját képezi és megtámasztja a testet. Így szól ez a tanítás. Taittiríja-upanisad 2.3.2.

yato vāco nivartante aprāpya manasā saha
ānandaṁ brahmaṇo vidvān
na bibheti kadācaneti
tasyaiṣa eva śārīra ātmā yaḥ pūrvasya

Minden szó visszafordul anélkül, hogy célját elérve leírhatná az Örök Igazságot, a Brahmant. Kinek elméje (Manaszá) megismeri az Örök Igazság üdvét (Brahmánanda) az többé nem fél semmitől. Valóban, az ilyen elme a Pránamaja burokban megtestesült lélekké válik. A Manómaja burok eggyé válik a Pránamaja burokkal, melyben az Önvaló lakozik. Taittiríja-upanisad 2.4.1.

tasmādvā etasmān manomayāt any’antara ātmā vijñānamayaḥ
tenaiṣa pūrṇaḥ sa vā eṣa pūruṣavidha eva tasya pūruṣavidhatām
anvayaṁ pūruṣavidha tasya śraddhaiva śiraḥ ṛtaṁ dakṣiṇaḥ pakṣaḥ
satyam-uttaraḥ pakṣaḥ yoga ātmā mahaḥ pucchaṁ pratiṣṭhā
tad-apyeṣa śloko bhavati

A Manómaja-kósa után mely az elméből áll (Manasz) a tudásburokról (Vigjánamaja-kósa) szólunk, mely tudásból épül fel, ez által kitöltött. Ez a burok is követi az emberi formát, mint ahogyan az előző burok is követte azt. A hit (Sraddhá) a fej. Az igazság (Szatjam) a jobb oldal, a valóság (Ritam) a bal oldal. Jóga a törzs, a kozmikus értelem (Mahat) az alsó végtagok. Így szól ez a tanítás. Taittiríja-upanisad 2.4.2.

vijñānaṁ yajñam tanute karmaṇi tanute’pi ca
vijñānaṁ devāḥ sarve brahma jyeṣṭham-upāsate
vijñānaṁ brahma ced-veda tasmāc-cenna prāmadyati
śarīre pāpmano hitvā sarvān kāmān samaśnuta iti

A tudás áldozatának (Vigjána-jagja) bemutatása (Tanuté) minden végrehajtott cselekedet (Karma) összessége. Az istenek (Déva) a tudást (Vigjána) úgy imádják (Upászaté), mint a legősibb Brahmant. Ha valaki maga is úgy ismeri a bölcsességet (Vigjána), mint Brahman, és ha többé nem tér el attól (Na-pramádjati), elér minden (Szarva) vágyat (Káma), s felad (Hitvá) minden testi (Saríra) bűnt (Pápa). Taittiríja-upanisad 2.5.1.

tasyaiṣa eva śarīra ātmā yaḥ pūrvasya
tasmād-vā etasmā-vijñāna-mayāt
anyo’ntara ātmā-nandamayaḥ, tenaiṣa pūrṇaḥ
sa vā eṣa puruṣa-vidha eva, tasya puruṣa-vidhatāṁ,
anvayaṁ puruṣa-vidhaḥ, tasya priyameva śiraḥ,
modo dakṣnaḥ pakṣaḥ, pramoda uttaraḥ pakṣaḥ,
ānanda ātmā, brahma pucchaṁ pratiṣṭhā,
tadapy-eṣa śloko bhavati

Ez a Vigjánamaja, mely értelemből áll különbözik a benső Önvalótól, mely boldogságból (Ánandamaja) áll és amely a korábban említettet kitölti. Ennek szintén ember formája van. Kellem (Prija) a feje, jobb oldala az öröm (Móda), a bal oldala kegyes látásmód (Pramóda) és üdvösség (Ánanda) a törzse, míg a Brahman a háttér-támogatás. Ezt a következő vers is megerősíti. Taittiríja-upanisad 2.5.2.

asanneva sa bhavati asad brahmeti veda cet
asti brahmeti ced-veda santam-enaṁ tato vidur-iti
tasyaiṣa eva śarīra ātmā yaḥ pūrvasya

Ha valaki nem létezőként (Aszat) ismeri a Brahmant, nem létező lesz maga is! Ám ha a Brahmant létezőként (Szat) ismeri (Véda), akkor maga is létező lesz. Végül felismeri, hogy az Ánanda-maja vagy boldogság a testet öltött Átman kifinomult lényege. Taittiríja-upanisad 2.6.1.

yad vai tat-sukṛtaṁ, raso vai saḥ,
rasagṁ hyevāyaṁ labdhvā-nandī bhavati,
ko hyāvanyāt kaḥ prāṇyād,
yad eṣa ākāśa ānando na syāt, eṣa hyevā-nandayāti

Valójában (a Brahman) ez az Önmagától lett (Szukritam) egyedül az élvezet (Rasza – íz vagy lényeg) miatt nyilvánult meg, s aki eléri (Labdhvá) ezt az ízt vagy élvezetet (Ánanda) üdvözülten gyönyörtelivé válik. Ki tudna ki és belélegezni (Pránjád), ha az Ákásában, a szív üregében nem létezne a tiszta boldogság (Ánanda)? A Brahman e létező, mert egyedül ő adja a legfőbb (Ánandajáti) boldogságot. Taittiríja-upanisad 2.7.2.

Irodalomjegyzék

Sri Aurobindo: Integrál Jóga – Sri Aurobindo tanítása és gyakorlati módszere. Budapest, 2018., Danvantara Kiadó

Sri Aurobindo: Személyiségeink – Egók, (h)arcok, álarcok. Gyakorlati jóga pszichológia. Budapest, 2013., Danvantara Kiadó

Sri Aurobindo: A lélek fejlődése – Az átlényegülés pszichológiája. Gyakorlati jóga pszichológia. Budapest, 2013., Danvantara Kiadó

Bakos Attila: Ég a szívben – A megvilágosodás pszichológiája. Budapest, 2014., Danvantara Kiadó

Bakos Attila és Dr. Bakos Judit Eszter: Bhagavad-gítá. Budapest, 2017., Danvantara Kiadó

Bakos Attila és Dr. Bakos Judit Eszter: Patañjali Jóga Szútrák pszichológiája. Budapest, 2017., Danvantara Kiadó

Vjászadéva: Visnu-Purána I. és II. Kötet – Bakos Attila magyarázataival. Budapest, 2018. és 2019., Brahmana Misszió

Vélemény, hozzászólás?