20200829 Védikus kutatás – A természet átalakítása 2. – vitális

– Védikus kutatás –

Srí Aurobindo – Integrál jóga – A Természet átalakítása
2. rész –
A vitális átalakítása

(Vadas Norbert | Narottama Prabhu
Vadas-Rétfalvi Renáta | Rohiní Dévi
)

A tudati evolúciónk során folyamatosan kapaszkodunk felfelé, hogy elérjük az Isteni fényét, a vele való egységet, s az Isteni tudatosságában élt életet.

Ehhez jelenleg a legmagasabb képességünk az elme. A gondolkodó elme, a szív és a mögöttük álló pszichikus lesznek a kulcsok ebben a felemelkedésben. Ugyanis az alászálló Erő

  1. először a megfelelő hitre, elképzelésre, mentális hozzáállásra igyekszik rögzíteni az elmét;
  2. majd e törekvést igyekszik lehozni a szívbe is, hogy megszilárdulhassanak, s fel tudják venni a harcot az ezzel szembemenő impulzusokkal;
  3. elhozza azokat a tapasztalatokat és tudást, amire szükségünk van, s amire az elménk készen áll.

„A vitálisban több és nehezebb kihívás van, mint a mentálisban.” Srí Aurobindo
Az elme megnyílása és megszilárdulása nagyon fontos, hogy a vitálist át tudjuk alakítani. Csak a vitális megváltoztatásával tudjuk elérni, hogy a valódi vitális (belső vitális) kerüljön felszínre, s az Isteni készséges eszköze legyen.

yaḥ sarvajñaḥ sarvavidyasyaiṣa mahimā bhuvi divyebrahmapure hyeṣa vyomnyātmā pratiṣṭhitaḥ
manomayaḥ prāṇaśarīranetā pratiṣṭhito’nne hṛdayaṃ sannidhāya tadvijñānena paripaśyanti dhīrā ānandarūpamamṛtaṃ yad vibhāti

Ő, aki mindentudó és mindeneket ismerő, akinek dicsősége kiterjed az egész világra, létrehozta az isteni Brahman városát és egyéni lélekként (Átman) abban megjelent. Ő az irányítója az elmének (Manómaja) és a Pránának, a test mozgatója, aki benn ül minden szívben. E Legfelsőbb Lényeg bölcsességén (Tad-vigjána) át azok, akik önfegyelmezettek (Dhíra) a boldogság (Ánanda) és halhatatlanság (Amrita) formájában képesek megpillantani Őt. Mundaka-upanisad 2.2.7.

yastvavijñānavānbhavatyayuktena manasā sadā
tasyendriyāṇyavaśyāni duṣṭāśvā iva sāratheḥ

Akinek megkülönböztető értelme elveszett, s elméje is folyvást fegyelmezetlen, az képtelen uralni az érzékeit, hasonlóan ahhoz a kocsishoz, aki zabolátlan rossz lovakat próbál irányítani. Katha-upanisad 1.3.5.

Miként működik?

A különféle szenvedélyek, vágyak, harag, mohóság, sóvárgás, düh, hiúság, becsvágy, melyek az ego táplálékai, mind ide kapcsolódnak. A vitális azt akarja, hogy az életet a vágy irányítsa.
Mentális-vitális: pl. becsvágy
Maga a vitális: pl. harag, vágy
Fizikai-vitális: pl. éhség

  • A vitális elengedhetetlen eszköz, mert mindenfajta teremtés és erős fellépés lehetetlen nélküle.
  • A mindennapi életben is azok az emberek lesznek sikeresebbek, akik tudják fegyelmezni és irányítani ezt a vak és nyughatatlan részt.

bhayaṁ pramattasya vaneṣv api syād      yataḥ sa āste saha-ṣaṭ-sapatnaḥ
jitendriyasyātma-rater budhasya      gṛhāśramaḥ kiṁ nu karoty avadyam

A Szamszára félelmei állandósulnak abban az esetben, ha valaki nem uralja az érzékeit, annak ellenére, hogy (elhagyva a családos életet) erdőről erdőre vándorol. Ugyan az erdőben él, mégis a hat (benső) ellenség szorongatja (a nem uralt elme és az öt ismeretszerző érzék). Ám miképpen tudna ártani a családos élet egy bölcs embernek, aki legyőzte az érzékeit és egyesült az üdvösség teli Önvalóval (Átman). Bhágavata-purána 5.1.17.

yad vidur hy aniruddhākhyaṁ      hṛṣīkāṇām adhīśvaram
śāradendīvara-śyāmaṁ      saṁrādhyaṁ yogibhiḥ śanaiḥ

A jógik Aniruddha néven ismerik az elme és az érzékek Legfőbb Irányítóját, aki pont oly kékesfekete, mint a kék-lótusz ősszel. Ő az, akit a jógik fokozatosan megbékítenek. Bhágavata-purána 3.26.28.

nāvirato duścaritānnāśānto nāsamāhitaḥ
nāśāntamānaso vāpi prajñānenainamāpnuyāt

Ám aki nem fordul el a bűnös tettektől, akinek érzékei zabolátlanok, s nem uralkodik lecsendesült elméje fölött – az csupán fejlett értelme által nem érheti el Őt. Katha-upanisad 1.2.24.

viṣayā vinivartante      nirāhārasya dehinaḥ
rasa-varjaṁ raso ’py asya      paraṁ dṛṣṭvā nivartate

A megtestesült lélek az érzékek visszavonásának gyakorlatával ugyan tartózkodhat az érzékkielégítés tárgyaitól, de az ízek, s az élvezetek utáni vágya megmarad. Ettől csak úgy szabadulhat meg, ha előbb a Legfelsőbbet (Param) tapasztalja, s ettől tudata rendíthetetlenné válik. Bhagavad-gítá 2.59.

dhyāyato viṣayān puṁsaḥ      saṅgas teṣūpajāyate
saṅgāt sañjāyate kāmaḥ      kāmāt krodho ’bhijāyate

Az emberben ragaszkodás ébred az érzékek tárgyai iránt, miközben rajtuk elmélkedik. Az ilyen ragaszkodásból keletkezik a vágy, a vágy pedig dühöt szül. Bhagavad-gítá 2.62.

Miért fontos átalakítani/megtisztítani #1?

„A vitális jó eszköz, de rossz úr.” Srí Aurobindo
A béke és nyugalom ellen hat. A vitális folyamatosan nyomást gyakorol az elmére, ezért nem szabad magára hagyni vagy hagyni, hogy szabadon azt tegye, amit akar. A hétköznapi életben az emberek természetes dolognak tartják a vitális mozgásokat, s csak akkor próbálják kontrollálni, ha pl. viselkedési szabályokhoz alkalmazkodnak. Azonban nekünk meg kell tanulnunk uralni ezeket, írja Srí Aurobindo. A szádhakában azért erősödhetnek fel ezek a mozgások, mert küzd a spiritualizált elme és a vitális természet – utóbbi folytatni akarja előző életét. Időbe telik, mire az Isteni Ereje alá tud szállni a vitális síkra is. Kezelnünk kell az egó és a vitális vágyait, zűrzavarait, s még ha egyből nem is lehet tőlük megszabadulni, első lépésben meg kell tanulnunk irányítást szerezni felettük, s felkészíteni őket az átalakulásra.

mahā-bhūtāny ahaṅkāro       buddhir avyaktam eva ca
indriyāṇi daśaikaṁ ca       pañca cendriya-gocarāḥ

icchā dveṣaḥ sukhaṁ duḥkhaṁ       saṅghātaś cetanā dhṛtiḥ
etat kṣetraṁ samāsena       sa-vikāram udāhṛtam

Az öt nagy fizikai elem, a hamis ego, az értelem, a megnyilvánulatlan maga, a tíz érzék és az elme, az öt érzéktárgy a mező huszonnégy alkotóeleme. A vágy, a gyűlölet, a boldogság, a boldogtalanság, a test, a tudatosság (életerő vagy élet-levegő) és a meggyőződések; ezek röviden a tettek mezejének átalakulásai. Bhagavad-gítá 13.6–7.

na jātu kāmaḥ kāmānām      upabhogena śāṁyati
haviṣā kṛṣṇa-vartmeva      bhūya evābhivardhate

Azzal sohasem érhetünk el sikert, ha örökös élvezettel igyekszünk megszüntetni a kéjes vágyakat. Épp ellenkezőleg, miként a tüzet sem oltja ki, ha vajat öntünk rá, hanem egyre inkább lángra lobbantja. Bhágavata-purána 9.19.14.

buddhyā viśuddhayā yukto       dhṛtyātmānaṁ niyamya ca
śabdādīn viṣayāṁs tyaktvā      rāga-dveṣau vyudasya ca

vivikta-sevī laghv-āśī      yata-vāk-kāya-mānasaḥ
dhyāna-yoga-paro nityaṁ       vairāgyaṁ samupāśritaḥ

ahaṅkāraṁ balaṁ darpaṁ      kāmaṁ krodhaṁ parigraham
vimucya nirmamaḥ śānto       brahma-bhūyāya kalpate

Aki a tiszta értelemmel egyesült, elméjét szilárdan fegyelmezi, elfordult a hangtól (Sabda) és az érzékkielégítés más tárgyaitól, megszabadult a vonzódástól és a gyűlölettől (Rága-dvésa). Magányos helyen él, mértékletes a táplálkozásban, testét, elméjét és beszédét fegyelmezi, fáradhatatlanul odaadó az összpontosítás és a meditáció jógájában (Dhjána-jóga), és a lemondásban vesz menedéket. Mentes a hamis egótól, erőszaktól, arroganciától, vágytól, dühtől, az „enyém” birtoklás-érzetétől és elméje békés, az alkalmas a Brahman elérésére. Bhagavad-gítá 18.51–53.

Hogyan?

  1. A vitális egónak tudatossá kell válnia a hibáiról, s hajlandónak kell lennie megszabadulni tőlük. El kell határoznia, hogy eldobja a hiúságát, az ambicióit, sóvárgásait, gyűlölködését, lázadásait. Ez a legnagyobb nehézségek és küzdelmek időszaka.
  2. A vitális ego gyűlöli, ha a vágyaival szembe mennek, s csalódott, ha sértés éri büszkeségét.
    • Ilyenkor ellenszegül és igazolja saját követeléseit,
    • megvonja a támogatását az élethez és a szádhanánkhoz egyaránt, s megpróbál letéríteni az útról.

„Mindezzel szembe kell nézni, és le kell győzni, hiszen lényünk templomát tisztára kell söpörni, ha azt akarjuk, hogy a lényünk Ura elfoglalja benne a helyét, és ott fogadja imáinkat.” Srí Aurobindo

tadeṣa śloko bhavati

    yadā sarve pramucyante kāmā ye’sya hṛdi śritāḥ

    atha martyo’mṛto bhavatyatra brahma samaśnuta

tadyathāhinirvlayanī valmīke mṛtā pratyastā śayīta, evamevedaṃ śarīraṃ śete, athāyamaśarīro’mṛtaḥ prāṇo brahmaiva teja eva; so’haṃ bhagavate sahasraṃ dadāmīti hovāca janako vaidehaḥ

Amikor a szívhez tapadó összes csomó kioldódik és az összes vágy eltűnik, akkor a halandó halhatatlanná lesz, megvalósítva a Brahmant minden testben. Miként a kígyó levedlett élettelen régi bőrét, ehhez hasonlóan hagyja el élettelen anyagi testét is az, aki eléri a Legfelsőbb Önvaló halhatatlan természetét. Brihadáranjaka-upanisad 4.4.7.

nairapekṣyaṁ paraṁ prāhur      niḥśreyasam analpakam
tasmān nirāśiṣo bhaktir      nirapekṣasya me bhavet

Az üdvösség legfőbb záloga a vágyak föladása, ezért az irántam érzett odaadás csak annak jut osztályrészül, aki nem kíván semmi egyebet s nem is törekszik másra. Bhágavata-purána 11.20.35.

Vitális elégedetlenség:

A letört vitális vágy szenvedést hoz, ám ez a tudatlanság természetes velejárója.
„Az ember a fájdalom és a szenvedés által ugyanúgy növekszik, mint az öröm és a boldogság által.” Srí Aurobindo

Fontos! A vitálisban van valami, ami az élet egészéből, a sötét és fényes oldalából is örömöt merít. Saját nyomorúságából, tragédiájából, leépüléséből egyaránt. Az, ami bennünk élvezi és akarja a szenvedést, az a vitális egy része. Az életet, az Istenit és másokat hibáztatja, de általában az erre vágyó vitális részünk akarja az életünkben megjelenő összes nehézséget és bajt. A fizikai fél a szenvedéstől, a fájdalomtól, a vitálisnak azonban egy része vágyik rá, s az élet játékának tekinti, ezért számára nem komfortos, ha ezt megszüntetjük, pedig ez az út.

A teendő: Ettől a résztől teljesen meg kell szabadulnunk.

Miért fontos megtisztítani #2?

Ha a vitális bizonyos részei nem tisztultak meg, akkor hajlamosak nem együttműködni velünk, nem válaszolni a változásra. Ám a vitális (ami bizonyos szempontból az élet, a mozgás) nyomása nélkül a fizikai nagyon nehézkes és érzéketlen marad. => a vitális megtisztulása elengedhetetlen a továbbhaladáshoz.
Emlékezzünk rá: a vitális hat az elmére => az elmének irányítania kell a vitálist => a vitális is fentről hat a fizikaira.

bhūtaiḥ pañcabhir ārabdhe      dehe dehy abudho ’sakṛt
ahaṁ mamety asad-grāhaḥ      karoti kumatir matim

Tudatlansága miatt a megtestesült lény az öt anyagi elemből (Pancsa-mahábhúta) álló fizikai testet (Déha) fogadja el önmagaként. Ennél fogva a mulandó dolgok iránti vágya egyre csak nő, s e félreértés következtében az „én vagyok és ez az enyém” (Aham-mama) tudatlanságába süllyed. Bhágavata-purána 3.31.30.

yadākṣaiś caritān dhyāyan      karmāṇy ācinute ’sakṛt
sati karmaṇy avidyāyāṁ      bandhaḥ karmaṇy anātmanaḥ

Az érzéki gyönyörök (Csarita) felett elmélkedve (Dhjána), sűrűn engedve a vágynak, az élőlény Karmákat hoz létre. Következésképpen a tudatlanságban (Avidjá) folytatódó anyagi cselekedetei a Nem-önvalóhoz (Anátman) és más hasonlókhoz kötözik. Bhágavata-purána 4.29.78.

ātmānam indriyārthaṁ ca      paraṁ yad ubhayor api
saty āśaya upādhau vai      pumān paśyati nānyadā

Amikor a befedett Átman vagy Önvaló egyaránt észleli egoisztikus önmagát, és az érzéktárgyakat, ezzel különféle vágyakat teremt, és emiatt feltételekhez (Gunák) kötötté válik. Amikor az anyagi észlelés megszűnik – transzcendentális szinten –, semmilyen különbséget nem lát. Bhágavata-purána 4.22.28.

A változás folyamata: mit tapasztalunk?

A természet szokásos frissessége, energiája, lelkesedése két dologból származik:

  • Közvetlen módon: kielégiti saját impulzusait és ösztöneit
  • Közvetett módon: együttműködik és beleegyezik a mentális, pszichikus és spirituális tevékenységekbe.
  1. Ha a vitális ellenáll a változásnak, az egész létezést sivatagként éli meg, s ezt a benyomást kelti az elmében.

(Mi következhet ezekből? Düh, kiábrándulás, kétely, motiválatlanság stb.)

  1. Ha a vitális már nem ragaszkodik saját sóvárgásaihoz és vágyaihoz, akkor semlegesség és szárazság kerül felszínre. Szárazság = passzív ellenállás; semlegesség = a vitális nem szentesít és nem is vonakodik.
    Ám ez a semleges állapot pozitív nyugalommá és békévé mélyülhet, ha fentről nagyobb hatás éri.
    Ahogy a mentálisba alászáll a lélek békéje, ez kezd hatni a megnyíló vitálisra is.
  2. Szilárd vitálist jelez: Ha a vitális beleegyezik az átalakulásba, akkor a béke örömmel telik meg, s erős és támogató lesz, rendíthetetlenség, állhatatosság jellemzi.
    Ingatag vitálist jelez: Ha néha lelkesek, néha pedig kimerültek vagyunk, akkor még ingatag.

A vitális megtisztitása: Hogyan?

  1. Mentális akarattal lehet fegyelmezni, hogy ne azt tegye, amit akar, hanem amit az értelem jónak ítél.
  2. „A jógában az ember a belső akarat segítségével ráveszi a vitálist, hogy alávesse magát a tapaszjának, nyugodt, erős és engedelmes legyen, vagy pedig lehívja fentről a nyugalmat, hogy a vitális lemondjon a vágyairól, csöndessé és befogadóvá váljon.” Srí Aurobindo

A hétköznapi életben a vitális sok mögöttes indítékot elrejt az elme elől, ezért az nem jön rá, mi áll a hátterében. A vitális átalakításához azonban ezeket fel kell tárni, s tudatosítania kell a mögöttes impulzusokat, aztán megválni tőlük.
„Ez nem azt jelenti, hogy működésbe kell hozni őket, hanem a tudat elé vontatni, hogy így megszabadítsuk tőlük a lényünket.” Srí Aurobindo
Akik erős elmével és mentális akarattal rendelkeznek – könnyebb ellenőrzés alatt tartaniuk ezeket.

Miért nem elég a mentális irányítás?

„A szádhanában a mentális és erkölcsi ellenőrzést spirituális irányítással kell felváltani, hiszen a mentális ellenőrzés csak részleges, és ugyan irányít, de nem szabadít fel: arra csak a pszichikus és a spirituális képes.” Srí Aurobindo

Figyelnünk kell rá, hogy a vitális ellenállása ne ébresszen depressziót, vagy a jógára való alkalmatlanság érzését. Az egyedüli céljuk, hogy eltántorítsanak, ám ha kitartunk, s nem tudják elérni a céljukat, s elnyugodnak.

Honnan erednek a vitális mozgásai?

„Ezen összes tudatlan, vitális mozgás kívülről, a tudatlan, egyetemes természetből jön.” Srí Aurobindo

Ezekre a lényünk felszínén, a külső mentálisban, vitálisban, fizikaiban, egyfajta szokásos reakciót (harag, vágy stb.) fejlesztünk ki, s ezt tartjuk saját jellemünknek.

Pedig ott a másik tudatosság, a belső lény, az Önvaló. Ahogy a belső lényről való tudatosság növekszik, az kiszorítja a külső természet mozgásait és teljesen meg is szabadulhatunk tőlük. Azonban a helytelen szokások hatalma miatt a felszíni természetünk még mindig sokáig ezeket követheti.
Ha megszilárdulunk a tudásban, hogy ezek a dolgok kívülről jönnek, s nem a részeink, akkor könnyebb megszabadulni tőlük.

A legfontosabb dolog:

  • szilárd határozott döntést hozni az elmében, hogy szembeszegülünk a vitális mozgásokkal. Ha szilárd ez az elhatározás, akkor a zavar eltűnik.
  • +1 a béke: a béke önmagában is tiszta dolog, elérve a békét pozitív módon tudjuk elérni a célkitűzésünket. Nem folyamatos küzdelmek árán.

tadyatheha karmajito lokaḥ kṣīyata evamevāmutra puṇyajito lokaḥ kṣīyate tadya ihātmānamanuvidya vrajantyetāṃśca satyānkāmāṃsteṣāṃ sarveṣu lokeṣvakāmacāro bhavatyatha ya ihātmānamanivudya vrajantyetaṃśca satyānkāmāṃsteṣāṃ sarveṣu lokeṣu kāmacāro bhavati

S ahogy itt a Földön elenyészik minden, amit az ember erőfeszítésével elért, ugyanúgy elenyészik mindaz, amit jámbor tetteivel (áldozatai fejében) nyerhet a túlvilágon. Ezért aki úgy távozik e világból, hogy nem ismerte meg a Lelket és az igazi vágyakat, az egyetlen világban sem lesz szabad. De, aki úgy távozik e világból, hogy megismerte a Lelket és az igazi vágyakat, az szabad lesz bármely világban. Csándógja-upanisad 8.1.6.

Vajon a hatha-jóga hogyan reflektál a prána/vágy és elme témájára, mi a béke kulcsa?

chale vāte chalaṃ chittaṃ niśchale niśchalaṃ bhavet
yoghī sthāṇutvamāpnoti tato vāyuṃ nirodhayet

Ha mozog a lélegzet, az elme is mozog, ha mozdulatlan, az elme is mozdulatlanná válik. Ahhoz, hogy a jógi szilárddá váljon, hajtsa a lélegzetet uralma alá. Hatha-jóga Pradípiká 2.2.

indriyāṇāṃ mano nātho manonāthastu mārutaḥ
mārutasya layo nāthaḥ sa layo nādamāśritaḥ

Az elme az érzékek ura, az elme ura pedig a kontrollált lélegzet. Hatha-jóga Pradípiká 4.29.

Az alacsonyabb vitális

Külön kiemeli a mester, mert

  • jelenleg itt összpontosul minden, ami leginkább akadályoz minket és a legnagyobb hiba. A vitális-fizikai természetnek az a része, ami kicsinyes, makacs egoizmusával mozgatja a külső személyiséget: felszíni gondolatait támogatja, dominálja a szokásos érzéseit, jellemét, tetteit. (Mi pedig épp ezektől akarunk megszabadulni.)
  • Ez háttérbe szorítja vagy elfedi a magasabb vitális természetet, fölsőbb elmét, pszichikus ént – bármi van ezekben a részekben, igazságra való törekvés, odaadás, akarat az akadályok és ellenségek leküzdésére, az nem teljesedhet be, kevert és romlott marad, nem hatékony, amíg az alacsonyabb vitális és külső személyiség nem fogadja be a Fényt, nem egyezik bele a változásba.
  • A szádhana folyamán ezeket előtérbe kell hozni, meghozhassák a döntést: elfogadják vagy elutasítják az átalakítást. Ez az integrál jóga döntő próbatétele, minden ettől függ. Ha ez nem alakul át, akkor a fizikai tudat és az anyagi élet sem változhat. Semmilyen tapasztalás nem ér semmit, ha ez nem történik meg – részleges és múlékony spirituális megnyílás csupán. Ha a kis külső személyiség megőrzi sötét, korlátozott, kicsinyes, alantas, önző, hamis és buta emberi tudatát – ez tagadása a jógának és szádhanának.

Az ellenállásnak vannak jellegzetes formái, amelyek hozzájárulnak a zűrzavarhoz és az átalakítás nehézségéhez.

  1. hiúság, arrogancia, önérvényesítő radzsasztikus vehemencia – akik erőteljes vitálissal bírnak, azokban ez az erő, a vezetés és uralás szokásának torz változatai, a magasabb vitális kvalitásai. Túlzott önimádat, jó benyomást akar kelteni, fenntartani a pozícióját és presztizsét, befolyásolni, irányítani és „segíteni” akarja az embereket, miközben az előrébb járó szádhakák részét követeli.
  2. engedetlenség és fegyelmezetlenség – rendszertelen, önfejű, magabiztos, nem fogad el rendet vagy fegyelmet a saját elképzelésén kívül. Ezek megakadályozzák a magasabb vitálist, hogy valóban megújító tapaszját írjon elő a természetnek.
  3. Színlelés és hamis beszéd.
  4. Állandó önigazolás – lehetetlen a megfelelő tudatra és tevékenységre hangolni, mert önigazolással foglalkozik. Egyszerre próbálja fenntartani saját elképzelését, pozícióját, tevékenységét – minden eszközzel, érvvel indokolja, önellentmondásban is. Visszaélés a gondolkozó elmével.

Ha megjelenik a valódi szellem, hozzáállás, igyekezet, akkor a vitális nem tud szembeszállni az Igazsággal. Ha azonban a szádhaka önbecsülése, makacssága, tamasztikus tehetetlensége miatt behunyja a szemét, megkeményíti a szívét a Fénnyel szemben, akkor semmi sem segít rajta. Az isteni változáshoz az egész lény beleegyezése szükséges, a beleegyezés teljessége és befejezettsége adja a teljes önátadást – ez pedig maradandó hozzáállás, állandó és konzisztens tevékenység, nem mentális gyakorlat vagy múló érzelmi ragaszkodás.

Az integrál jóga végzésének van néhány jellemzője, aminek elérése vagy megszüntetése elengedhetetlen:

  • komolyan veszik, készek eltörölni kis emberi egójukat és követeléseit, hogy megérkezhessenek az Istenibe. Nem lehet könnyedén és lazán végezni – magas szintű munka, nehéz, az ellenséges erők készen állnak kihasználni a legapróbb jóváhagyást is, állandó és intenzív törekvés kell, tapaszja.
  • emberi elme elképzelései ingerülten érvényesítik magukat, szándékosan elnézzük a lény alacsonyabb részeinek követeléseit, ösztöneit és törekvéseit – „ez az emberi természet” címszóval.
  • az ember azonosítja a Tudatlanság ezen alacsonyabb dolgait az isteni Igazsággal, vagy valami kisebb igazsággal
  • ragaszkodik múltbeli énjéhez, régi mentális, vitális és fizikai képződményeihez és szokásaihoz – a régi éneket folyamatosan hátra kell hagyni, egyre magasabb tudati szintről látni, tenni, élni.
  • ragaszkodunk az emberi elménk és vitális egónk „szabadságához”. Hétköznapi élet esetén: minden rész saját döntése szerint kifejezheti és kielégítheti magát, maga módján, vállalva kockázatát és veszélyét. Jóga útján: az emberi dolgokat a hatalmasabb Igazság törvényével és erejével helyettesíteni, átadjuk magunkat az isteni Saktinak – ha ekkor szabadságot akarunk, akkor tudatlan kozmikus Erőknek vetjük alá magunkat, kettős életet élünk.
  • a szádhakák a Tudatlanság erőinek központjaivá, eszközeivé és szószólóivá teszik magukat, mely ellenezi, tagadja és kigúnyolja a jóga alapelvét és célját. Az emberi elme tökéletlen eszközeivel és folyamataival nem tudja felfogni vagy észlelni az Igazságot és erejét, leszállását, nem tudja megítélni gyermeki mértékei szerint, közben az Igazság nyomást gyakorol, hogy megnyilvánulhasson. Ezzel szemben áll az alacsonyabb vitális kérkedő arroganciája, tudatlansága, sötétsége, tompasága, alkalmatlan zajongása, ami saját magát akarja meghosszabítani, ellenzi az alászállást, visszautasítja a hitet, melyet a szupramentális tudat valóságába és lehetőségébe vetettünk. Követeli, hogy ez alkalmazkodjon a saját mértékéhez, megragadja azt, ami cáfolja, tagadja az Isteni jelenlétét (mert enélkül nincs átalakulás), saját gondolatait, ítéleteit, vágyait, ösztöneit hangoztatja, ha ezeknek ellentmondanak, akkor bosszút áll, kétséget, tagadást, ócsárló bírálatot, lázadást és rendetlenséget hoz létre.

Ez a két dolog létezik, ebből kell választani. A szupramentális megvalósítás nem létezhet az alacsonyabb Tudatlansággal együtt.

Megoldás

  • teljesen visszautasítani minden egoista, vitális követelést, igényt és vágyat, a kielégítetlen vitális ösztönzést helyettesíteni a pszichikus törekvés tisztaságával. (nem megoldás a vitális lárma és az aszketikus visszavonulás sem). A vitális lényt alá kell vetni az Isteninek, egyhegyűen összpontosítani a legfelsőbb Igazságra, amelyben nincs vágy és követelés – mivel ennek természete a Fény és Ánanda. Érezhetjük, hogy a köldök alatt törekszik-e.
  • Felajánlani az összes apró mozgását a tisztítótűzben, hívni a fényt és az erőt, hogy szálljon bele és szabadítsa meg az apró mohóságaitól, féltékenykedéseitől, ellenállásától, apró dolgok miatti lázadásától, haragjától, hiúságától, nemi ösztöneitől stb. és helyettesítse a helyes mozgásokkal, melyeket az önzetlenség, tisztaság, az Isteni Erőknek való engedelmesség irányít.

Érdemes itt felidézni Kapila Déva tanítását a háromféle hívőről, vajon nem a vitális működése az egyik kulcsa, hogy ki melyik kategóriába tartozik? Majd Dzsada Bharata Rahúgana királynak intézett tanítását látjuk az elme valótlanságáról. Itt érdemes megfigyelni azt, ahogy a királyt Srí Hari felé irányítja, aki a tanító és ellenségeink legyőzője – ezek az ellenségek pedig az elmealakzatok, melyeket figyelmetlenségünk engedett túl nagyra nőni

abhisandhāya yo hiṁsāṁ      dambhaṁ mātsaryam eva vā
saṁrambhī bhinna-dṛg bhāvaṁ      mayi kuryāt sa tāmasaḥ

viṣayān abhisandhāya      yaśa aiśvaryam eva vā
arcādāv arcayed yo māṁ      pṛthag-bhāvaḥ sa rājasaḥ

karma-nirhāram uddiśya      parasmin vā tad-arpaṇam
yajed yaṣṭavyam iti vā      pṛthag-bhāvaḥ sa sāttvikaḥ

Azt a hívem, aki másokat bántalmazó, erőszakos, képmutató, irigy, a harag hatása alatt áll és teljesen hibás nézőpontot követ, Támasza vagy tudatlan hívőnek nevezik. Azt a hívem, aki vágyakozik az anyagi érzéktárgyak élvezetére, a hírnévre, a hatalomra és így e kevert anyagi felfogással imádja kegyszobraimat Rádzsasza vagy szenvedélyes hívőnek nevezik. Azt a hívem, aki a Karmától való megtisztulásra és minden tettét felajánlva, a Legfelsőbb Úr előtti meghódolásra vágyik, de elfogadja a különbözőség (Pritag-bhava) elvét, Száttvika vagy a jóságba tartozó hívőnek nevezik. Bhágavata-purána 3.29.10.

na yāvad etāṁ tanu-bhṛn narendra      vidhūya māyāṁ vayunodayena
vimukta-saṅgo jita-ṣaṭ-sapatno      vedātma-tattvaṁ bhramatīha tāvat

Ó, férfiak ura! Az embernek mindaddig szüntelenül vándorolnia kell a Szamszárában, amíg a lelki bölcsesség felébresztése révén le nem rázza magáról Májá tisztátalanságait, szabaddá nem válik a ragaszkodásoktól és le nem győzi a hatféle ellenséget (Dzsitaszat-szapatna; mint mohóság, nemi vágy, harag, fösvénység, büszkeség, féltékenység), s végül el nem éri a valódi Önvalót (Átma-tattva)! Bhágavata-purána 5.11.15.

na yāvad etan mana ātma-liṅgaṁ      saṁsāra-tāpāvapanaṁ janasya
yac choka-mohāmaya-rāga-lobha-      vairānubandhaṁ mamatāṁ vidhatte

Véget nem érően vándorol, mivel nem érti, hogy az elme (Manasz) maga az Önvaló feltételekhez kötött (Átma-linga) környezete, a Szamszára keltette szerencsétlenségek, a születés és halál váltakozásának síkja. Az elme (Manasz) a forrása a bánatnak (Sóka), az illúziónak (Móha), betegségnek, ragaszkodásnak (Rága), kapzsiságnak (Lóbha), gyűlölködésnek (Vaira) és ő, az elme az alkotója az „enyém” birtoklás (Mamatá) érzetének. Bhágavata-purána 5.11.16.

bhrātṛvyam enaṁ tad adabhra-vīryam      upekṣayādhyedhitam apramattaḥ
guror hareś caraṇopāsanāstro      jahi vyalīkaṁ svayam ātma-moṣam

Éppen ezért légy nagyon körültekintő, alkalmazd az imádat fegyverét, (Upászanaasztra) figyelmedet az Úr Hari lótuszvirág lábaira irányítva, aki a tanító (Guru) és a figyelmetlenséged miatt nagyra nőtt különféle elmealakzatokban támadó, hatalmas ellenségek megsemmisítője. Az elme (Manasz) bár önmagában (Szvajam) valótlan (Vjalíka), képes megtéveszteni téged, elfedteti igaz természeted, miszerint te vagy a Lélek (Átma-mósa). Bhágavata-purána 5.11.17.

Végezetül tanulmányozzuk az elme öt állapotát a Patandzsali Jóga-szútrák pszichológiája c. könyvből és ennek összefüggéseit a vitális okozta minőségekkel, illetve a megtisztulásból eredő fejlődési lehetőséggel.

Múdha vagyis a tompa elme

A Múdha (ostoba, szó szerint szamár) állapotú elme hajlamos mindenben a szenvedést keresni, és másoknak is csak szenvedést okozni. Nem alkalmas a tudásszerzésre, mert képtelen bármire is odafigyelni. Komoly, alátámasztott érvek hiányában leginkább csak hőzöng. A Tamasz kötőereje jellemzi.

Ksipta a szétszórt elme

A Ksipta (nyugtalan, vándorló) elmét a Radzsasztikus szétszórtság jellemzi. Sokat kapkod, többnyire fejjel megy a falnak. Az elme (Manasz) ebben az állapotban formáról-formára, látványról-látványra ugrál, amely sekélyes beszédet, és elhamarkodott tetteket eredményez. Aggodalmaskodók, kapzsik, önzők, és mindent elfelejtenek, elhagynak. Állandósul bennük az elégedetlenség, az irigység, a féltékenység és a projekció. Mindig mást tartanak felelősnek saját nehéz élethelyzeteikért.

Viksipta a kezdő gyakorló (Szádhaka) tudatossága

Itt változik előnyére a tudat. A Viksipta még kissé bizonytalan elme, de erőfeszítést tesz, már arra törekszik, hogy befelé tudja fordítani az érzékeit és tudatosságát. Van, amikor ez sikerül is neki, van, amikor kevésbé vagy egyáltalán nem. Még nem szakadt el a világtól, de már időnként megáll, hogy gyakoroljon. Majd újra jön az érzékkielégítés, amit újra erőteljes gyakorlás követ. Még sokszor nem tudja szabályozni az elméjét, de amikor sikerül neki, az nagy elégedettséggel tölti el. Itt formálódik a tanítvány. A Radzsasztikus elme néha már Szattva minőségébe vált.

Ékágra az egyhegyű elme

Ez az elme egy tárgyra összpontosult, szilárd, Szattvikus állapota. Az Ékágra állapotban elérjük az elme (Manasz) összpontosított egyhegyűségét. Nem kell küzdenünk többé azért, hogy képesek legyünk összpontosítani. Felismerjük, hogy több derű és boldogság rejlik a jógikusan fegyelmezett, koncentrált és egyszerű életmódban, mint az állandó élvezetek után sóvárgó és rohanó életformában.

Niródha az uralt elme

Szintén Szattvikus állapot, mely egyszerre jelent folyamatot és korlátozást. E tudatállapotban felfüggesztjük a mentális tevékenységeket. A Niródha benső derű és béke (Sánti), melyet birtoklás- és ragaszkodásmentesség (Aparigraha), valamint elégedettség (Szantósa) jellemez.

„Elsődleges cél az Ékágra elme elérése. De miként? A figyelem leg­nagyobb akadálya a nyugtalanság. Ezért meg kell tanulnunk, hogyan szenteljük az összes mentális energiánkat egyetlen tárgynak. Minél koncentráltabb az elme, annál könnyeben tudjuk azt egy pontra rögzí­teni. Vagyis minden törekvés sikerének a kulcsa, hogy teljességgel részt vegyünk abban, amit éppen csinálunk. Arra képezzük az elménket, hogy minden helyzetben osztatlan figyelemmel vegyen részt. Tanul­junk meg feladatainkra koncentrálni kizárva minden más gondolatot.”

Konklúzióként megfogalmazhatjuk, hogy a vitálissal érdemes megküzdeni, bármennyire is végtelen (maga az energia és talán a harc is), ám az elemzésekből és levezetésekből könnyedén láthatjuk, hogy sosem enged nekünk békét, nyugalmat, örömöt. Hisz vágyai végtelenek és mindig ezek mentén akar élni. Ugyanakkor természetének megfelelő működését megtarthatja akkor is, ha a mentális és a mentális feletti régió adja meg számára a helyes utat, hogy mire vágyjon és törekedjen. Így be tudjuk csatornázni a magasabb szintű céljaink elérésébe.

Irodalomjegyzék

Sri Aurobindo: Integrál Jóga – Sri Aurobindo tanítása és gyakorlati módszere. Budapest, 2018., Danvantara Kiadó

Sri Aurobindo: Személyiségeink – Egók, (h)arcok, álarcok. Gyakorlati jóga pszichológia. Budapest, 2013., Danvantara Kiadó

Sri Aurobindo: A lélek fejlődése – Az átlényegülés pszichológiája. Gyakorlati jóga pszichológia. Budapest, 2013., Danvantara Kiadó

Bakos Attila: Ég a szívben – A megvilágosodás pszichológiája. Budapest, 2014., Danvantara Kiadó

Bakos Attila és Dr. Bakos Judit Eszter: Bhagavad-gítá. Budapest, 2017., Danvantara Kiadó

Bakos Attila és Dr. Bakos Judit Eszter: Patañjali Jóga Szútrák pszichológiája. Budapest, 2017., Danvantara Kiadó

Vjászadéva: Visnu-Purána II. Kötet – Bakos Attila magyarázataival. Budapest, 2019., Brahmana Misszió

Vélemény, hozzászólás?