20200919 Narottama Prabhu és Rohiní Dévi – Védikus kutatás – A természet átalakítása 3. – fizikai

Srí Aurobindo – Integrál jóga – A Természet átalakítása
3. rész – A fizikai, a tudatalatti és a tudattalan átalakítása

 (Vadas Norbert | Narottama Prabhu
Vadas-Rétfalvi Renáta | Rohiní Dévi)

 

Idézzük fel először, hogy a másik két síkról, a mentálisról és a vitálisról, mi és hogyan kapcsolódik a fizikaihoz, mit tudunk már róla az előző két átalakításból.

A fizikai elme funkciója a fizikai dolgok megértése. A fizikai tárgyakra és eseményekre koncentrál, csak ezeket érti, és ezen a síkon is kezeli őket. Külső dolgok és külső tettek alapján ítél meg mindent, következtet és gondolkodik. Tele van szokásos, ismétlődő gondolatokkal és nagyon nehezen reagál a magasabb erőkre. Az a természete, hogy ne higgyen el vagy fogadjon el semmit, ami a fizikai természet feletti. Szkeptikus a fizikait meghaladó dolgokkal kapcsolatban, nem tudja érzékelni őket.

„A fizikai elme legfőbb feladata a kétkedés. Ha hallgatsz rá, mindig talál ezer okot, hogy kételkedjen. Tudnod kell azonban, hogy a fizikai elme mindig tudatlanságban és teljes illúzióban működik.” Srí Aurobindo

Az alacsonyabb vitális, a vitális-fizikai természetnek az a része, ami kicsinyes, makacs egoizmusával mozgatja a külső személyiséget: felszíni gondolatait támogatja, dominálja a szokásos érzéseit, jellemét, tetteit. Háttérbe szorítja vagy elfedi a magasabb vitális természetet, fölsőbb elmét, pszichikus ént – bármi van ezekben a részekben – igazságra való törekvés, odaadás, akarat az akadályok és ellenségek leküzdésére –, az nem teljesedhet be, kevert és romlott marad, nem hatékony, amíg az alacsonyabb vitális és külső személyiség nem fogadja be a Fényt, nem egyezik bele a változásba.

Jellemzői: hiúság, arrogancia, önérvényesítő radzsasztikus vehemencia; túlzott önimádat, jó benyomást akar kelteni, fenntartani a pozícióját és presztízsét, befolyásolni; engedetlenség és fegyelmezetlenség, nem fogad el rendet; állandó önigazolás: próbálja fenntartani saját elképzelését, pozícióját, tevékenységét; tagadja az Isteni jelenlétét (mert enélkül nem lehet átalakulás), saját gondolatait, ítéleteit, vágyait, ösztöneit hangoztatja, ha ezeknek ellentmondanak, akkor bosszút áll, kétséget, tagadást, ócsárló bírálatot, lázadást és rendetlenséget hoz létre.

 

A fizikai átalakítása

A lényünk teljeskörű átalakítása a cél, ezért a mentális és a vitális megnyitása és átalakítása utána a fizikai sík megnyitása is szükségessé válik. Ekkor azonban a lelkesedés visszaeshet, s megjelenhet a durvafizikai tudatosság tehetetlensége.

A fizikai jellemzői: tehetetlenség, tamasz, mozdulatlanság, butaság, korlátozottság, képtelenség a fejlődésre, kétség, tompaság, szárazság, a már meglévő tapasztalások elfeledése. Erőteljesen hatnak rá az alatta lévő síkok. Át kell hatnia a megtisztult vitálisnak és a mentális akaratnak is, hogy feltörje ezt a tehetetlenséget és korlátozottságot. Ha a fizikait, s az az alatt lévő részeket úgy nyitjuk meg, hogy a felsőbb elme és a vitális nem szilárdult meg, nagy kockázatot vállalunk. Miért?

Nézzük meg a Tamasz jellemzőit a Bhagavad-gítá alapján:

sattvaṁ sukhe sañjayati      rajaḥ karmaṇi bhārata
jñānam āvṛtya tu tamaḥ      pramāde sañjayaty uta
Ó, Bharata fia! A jóság (Szattva) kötőereje a boldogsághoz, a szenvedély (Radzsasz) a (gyümölcsöző) tettekhez, a Karmához, a tudatlanság (Tamasz) pedig, az ember tudását elfedve a tompasághoz vagy elmezavarhoz köt. Bhagavad-gítá 14.9.

aprakāśo ’pravṛttiś ca      pramādo moha eva ca
tamasy etāni jāyante      vivṛddhe kuru-nandana
Ó, Kuruk szeretett gyermeke! A sötétség vagy tudatlanság minőségének erősödésével döntésképtelenség, tétlenség vagy nemtörődömség, őrület és illúzió nyilvánul meg. Bhagavad-gítá 14.13.

sattvāt sañjāyate jñānaṁ      rajaso lobha eva ca
pramāda-mohau tamaso      bhavato ’jñānam eva ca
A Szattva (jóság) természetéből bölcsesség származik, a Radzsasz (szenvedély) természetéből mohóság, a Tamasz (tudatlanság) természetéből pedig ostobaság, elmezavar és illúzió. Bhagavad-gítá 14.17.

anubandhaṁ kṣayaṁ hiṁsām      anapekṣya ca pauruṣam
mohād ārabhyate karma      yat tat tāmasam ucyate
Az olyan tettet, melyet illúzió hatása alatt kezdeményeznek, figyelmen kívül hagyva az abból származó jövőbeli karmikus kötöttséget, nem törődve a következményekkel, hogy az mások számára ártalmas és káros lehet, a tudatlanság (Tamasz) kötőereje jellemzi. Bhagavad-gítá 18.25.

adharmaṁ dharmam iti yā      manyate tamasāvṛtā
sarvārthān viparītāṁś ca      buddhiḥ sā pārtha tāmasī
Az illúzió sötétsége alatt a vallástalanságot Dharmának, a Dharmát vallástalanságnak vélő, mindent ellentétes jelentéssel fölfogó értelem, a tudatlanság (Tamasz) kötőerejébe tartozik. Bhagavad-gítá 18.32.

yad agre cānubandhe ca      sukhaṁ mohanam ātmanaḥ
nidrālasya-pramādotthaṁ      tat tāmasam udāhṛtam
Az a boldogság, mely nem törődik az Önvaló (Átman) elérésével, ami az elejétől a végéig illúzió, s alvásból, tunyaságból és tévhitből születik, a tudatlanság vagy Tamasz kötőerejében van. Bhagavad-gítá 18.39.

 

A megoldás: ha felismerjük, hogy a fizikai is az egyetemes természet egyik eleme, bennünk tükröződik, s ezt el kell távolítanunk magunkból.

Az eszköz: ez egyre nagyobb önátadás és törekvés révén lehetséges, mivel ez hozza elő a vitális és az elme mögül a békét, fényt, erőt, s ez képes hatni a fizikaira is.

 

Önátadás:

  • „Az önátadás kezdetben hit, bizalom és türelem.” Srí Aurobindo
  • „Mivel az Istenit akarom, a sikerem biztos, csak bizalommal kell előrehaladnom, és az Ő Keze fog titkon Magához vezérelni, a saját módján, a maga idejében.” Srí Aurobindo

Törekvés: bármi történik, jó vagy rossz, az Istenhez fordulok oda, Neki mondok hálát vagy tőle kérek segítséget.

Amikor erőteljesen befolyásol minket a fizikai, akkor a szádhana hajlamos teljesen abbamaradni, mert megnyilvánul a fizikai tudat természetes állapota. A megoldás, hogy mélyre kell ásnunk, belelépve ebbe a részünkbe, s közvetlenül kell foglalkoznunk vele. Eközben tudnunk kell, hogy ez csak egy szakasz, s ki kell tartanunk a hitben és a nyugalomban, hogy túl tudunk jutni rajta. Ez segíti, hogy megnyílhasson a fizikai a magasabb Erő számára. Bár nem érezzük, de tudnunk kell, hogy az Erő mindig ott van és dolgozik, és kétségtelenül túl fogunk jutni a nehézségeken.

FONTOS: csak egy esetben nem tudunk túljutni ezen, ha türelmetlenek vagyunk, s eldobjuk a szádhanát.

 „Ez a tagadás a fizikai ellenállás természete, a fizikai ellenállása pedig az Isteni tagadásának alapjául szolgál a világban.” Srí Aurobindo

A fizikai makacs, tagad, ellenáll, kitartó, tehetetlen. Ha nem ilyen lenne, akkor a szádhana felületes maradna. Ezzel szembe kell nézni. Ez „a földi tudat átalakításának ára.”

Hogyan?

 A fizikait nem szabad erőszakosan elnyomni vagy irányítani. Ehelyett meg kell világítani, rá kell beszélni, ösztönözni a változásra. Az erőszakot a türelmetlenség miatt alkalmazzák a legtöbben, ám ez nem feltétlen hoz szilárd átalakulást. Az erőszak csak még nagyobb ellenállást válthat ki, mely később visszaüthet.

A fizikai természet hajlama, hogy tehetetlenségében csak a hétköznapi vitális erőkre reagál, a magasabb erőkre nem. Megoldás: alá kell szállnia a békének és az osztatlanságnak, s ha ez megvan, akkor a magasabb tudat ereje meg tudja mozdítani, nem áll majd ellen. Hogyan lehetséges ez a gyakorlatban?

 

Módszer:

  1. Ne izgassuk fel magunkat, mikor megjelenik.
  2. Elkülönítjük magunkat tőle, nem azonosulunk vele.
  3. Mindent visszautasítunk, ami a tehetetlenségből ered. Nem tekintjük sajátunknak. 

Ha ezeket megtesszük, akkor a tehetetlenség kellős közepén lesz bennünk valami, ami teljesen nyugodt => ezen a részen keresztül hozhatunk erőt, fényt, tudást a tehetetlenségbe. Megszabadulunk a kételyektől, korlátoktól, tehetetlenségtől, a fizikai elme külső hajlamaitól.

Például: ha nehezen megy a szádhana, s a fenti lépéseket alkalmazva, befelé figyelve kérem az Istenit, hogy segítsen be, mert nem találok fogást, oldja fel ezt a tompaságot, világosítsa meg ezt a tehetetlenséget, nyugtassa el az elmét, vitálist, akkor máris gyakoroltam az önátadást és a törekvést is, s a segítség is úton van.

na hi kaścit kṣaṇam api      jātu tiṣṭhaty akarma-kṛt
kāryate hy avaśaḥ karma      sarvaḥ prakṛti-jair guṇaiḥ
Senki sem maradhat tétlen még egy pillanatra sem. Minden teremtmény az anyagi természetből (Prakriti) születő kötőerők (Gunák) által, természete szerinti cselekvésre kényszerül tehetetlenül. Bhagavad-gítá 3.5.

śrī-bhagavān uvāca
prakāśaṁ ca pravṛttiṁ ca      moham eva ca pāṇḍava
na dveṣṭi sampravṛttāni      na nivṛttāni kāṅkṣati

 udāsīna-vad āsīno      guṇair yo na vicālyate
guṇā vartanta ity evaṁ      yo ’vatiṣṭhati neṅgate

 sama-duḥkha-sukhaḥ sva-sthaḥ      sama-loṣṭāśma-kāñcanaḥ
tulya-priyāpriyo dhīras      tulya-nindātma-saṁstutiḥ

 mānāpamānayos tulyas      tulyo mitrāri-pakṣayoḥ
sarvārambha-parityāgī      guṇātītaḥ sa ucyate
A Magasztos Úr így válaszolt: Ó, Pándu fia! Aki nem gyűlöli a (jóság keltette) ragyogást, sem a (szenvedélyből eredő) aktivitást, sem a (tudatlanságból eredő) illúziót, de nem is vágyik rájuk, ha nincsenek jelen. Aki szenvtelenül kiegyensúlyozott a Gunák hullámzása alatt, szilárdan a felismerésben, hogy egyedül az anyagi kötőerők működnek. Azonos örömben és fájdalomban, saját Önvalójában (Átman) lakozik, egyenlőnek látja a földgöröngyöt, a követ és az aranyat. Egyformán viseli a kedvezőt és a kedvezőtlent, aki dicséretben és gyalázatban egyaránt békés. Aki azonos tiszteletben és megvetésben, baráttal és az ellenséggel egyformán bánik, lemondott minden tettről, az ilyen személyről mondják, hogy a kötőerők fölé emelkedett. Bhagavad-gítá 14.22–25.

Ez alapján levonhatjuk a következtetést: A mentális, a vitális és a fizikai részünk természetük szerint működnek bennünk. Ezen nem szabad elkeserednünk. A saját szintjükön nem tudjuk megoldani őket. Ha viszont tudjuk és folyamatosan tudatosítjuk, hogy mi nem azok vagyunk, s közben az Isteni, s a pszichikus (akin keresztül az Önvaló hat ránk) felé fordulnunk, akkor fölé emelkedhetünk ezeknek a mozgásoknak, alacsonyabb rendű természetünk fölé emelkedhetünk. Emlékezzünk: bár a mi erőnk lehet korlátozott, az Isteni bármire képes.

 

A Tudatalatti átalakítása

Tudatalatti = félig tudatos, sötétebb a tudatnál, ám olyan, mint egy fundamentum, mely a tudatot támogatja, tároló tele mindenféle megformálatlan és teljesen összekevert dolgokkal, nagyobb a hatalma, mint a fizikai-vitális-mentális rétegnek. Ha nem formáljuk tudatossá, akkor minden dolog újra előkerül, amit az éber tudatosságból elűztünk. Van benne egy sötét elme, teli a múltunk által formált makacs szamszkárákkal, benyomásokkal, képzettársításokkal, rögzült fogalmakkal, szokványos reakciókkal.

Egy sötét vitális teli szokványos vágyak magjaival, érzékelésekkel és idegi reakciókkal, a legsötétebb anyaggal, mely a test állapotát meghatározza (pl. betegségek).

Miért fontos? – amíg itt nem megy végbe a szupramentális változás, addig az alacsonyabb természet ellenőrzést gyakorol lényünk egy része felett. Ehhez idézzük fel, hogy Srí Aurobindo 2 rendszer szerint jellemzi az embert – az egyik a koncentrikus (külső, belső, legbelsőbb fizikai-vitális-mentális, pszichikus), valamint egy vertikális, lépcsőzetes, a tudat szintjei (tudattalan, tudatalatti, fizikai, vitális, mentális, felsőbb elme stb.).

 

Mi is ez és mire hat?

  • ha van tudatfeletti, ahonnan a magasabb tudat leszáll a testbe, akkor van tudatalatti is – ez uralja az anyagot, mert az anyag ebből jött létre, ezért tűnik tudattalannak; az anyagi testet is ez befolyásolja, ezért legtöbbször nem tudjuk, mi történik a testben.
  • alvás közben a külső tudat leszáll ebbe a részbe és ezért nem tudjuk, hogy mi zajlik közben. Innen törnek fel az régi emlékek és benyomások álomként. Minden lenyomatot képez a tudatalattin, ami csak teszünk és tapasztalunk. Tudatos akarattal semmit sem tudunk vele kezdeni. Jó dolgokat is küldhet fel, de ritkán…
  • sötét és tudatlan régió, ezért a Természet sötétebb mozgásainak nagyobb hatalma van – ez az alacsonyabb vitálistól lefelé minden részre igaz
  • a pszichológia/pszichoanalízis is ezt kapirgálja, de alulról néznek fölfelé és a magasabb fényeket az alacsonyabb sötétségekkel magyarázzák – ám a dolgok alapja a szupertudat, nem a tudatalatti.
  • Meg kell különböztetni a lény szubliminális részétől, pl. a belső vagy finomfizikai tudattól, belső mentálistól & belső vitálistól, mert ezek nem sötétek, összefüggéstelenek és szervezetlenek, csak lepel mögött vannak. Az ember természetének legnagyobb része a szubliminális, ez tartalmazza a láthatatlan dinamizmusok titkát, amelyek az ember felszíni tevékenységét magyarázzák. A szubliminális én hátul található és az egész felszíni természetet támogatja – egy kiterjedtebb és hatékonyabb elme a felszíni elme mögött, egy kiterjedtebb és hatalmasabb vitális a felszíni vitális mögött, ill. egy finomabb és szabadabb fizikai tudat a felszíni, testi létezés mögött – más néven belső mentális, vitális, fizikai.

Kötöttség vs. szabadság:

svabhāva-jena kaunteya      nibaddhaḥ svena karmaṇā
kartuṁ necchasi yan mohāt      kariṣyasy avaśo ’pi tat
Az illúzió befolyása alatt, ó, Kuntí fia, most nem óhajtod a cselekvést, ám kötnek téged a saját természetedből született tettek, melyek szándékod ellenére cselekvésre fognak kényszeríteni. Bhagavad-gítá 18.60.

arjuna uvāca
naṣṭo mohaḥ smṛtir labdhā      tvat-prasādān mayācyuta
sthito ’smi gata-sandehaḥ      kariṣye vacanaṁ tava
Ardzsuna szólt: Ó, Acsjuta (tévedhetetlen), illúzióm szertefoszlott! Kegyedből visszanyertem emlékezetem, s most szilárdan, kételyektől mentesen állok, készen arra, hogy szavaid szerint cselekedjem. Bhagavad-gítá 18.73.

 

Tudatlanság vs. tudatosság:

ajñaś cāśraddadhānaś ca      saṁśayātmā vinaśyati
nāyaṁ loko ’sti na paro      na sukhaṁ saṁśayātmanaḥ
Ám a kételkedő, tudatlan és hitetlen ember nem érheti el a tudatosságot. A kétkedő nem boldog sem ebben a világban, sem a magasabbakban. Bhagavad-gítá 4.40.

jñānena tu tad ajñānaṁ      yeṣāṁ nāśitam ātmanaḥ
teṣām āditya-vaj jñānaṁ      prakāśayati tat param
Ám akikben az önismeret bölcsessége megsemmisíti e tudatlanságot, azokban a tudás fénye föllángol és a Legfelsőbb Önvaló (Tat param) napként ragyog be mindent. Bhagavad-gítá 5.16.

 

Megoldás

Ahogy megnyílik és tisztul a mentális, mely irányitást kezd szerezni a vitális felett, az pedig helyes mozgásra tudja bírni a fizikai, ugyanígy ez a fény és magasabb Erő tovább halad és alászáll a tudattalanba is.

  • a tudatalattit a szádhana során meg kell világítani, a magasabb tudat támogatójává kell tenni a fizikai természetben az ösztönös alacsonyabb mozgások helyett. Át kell hatnia a fénynek, az igazság alapjául kell szolgáljon – a helyes benyomások, az Igazságra adott helyes, fizikai válaszok tárházává kell alakítani. Ekkor nem is tudatalatti: az igazi értékek bankja, melyek használatra készen állnak.
  • ha meg akarjuk tisztítani és átalakítani a természetet, akkor a magasabb tartományok erejének kell megnyílni, ezekbe fölemelkedni, segítségükkel megváltoztatni a szubliminális és a felszíni lényt. Óvatosan, türelmesen, nem szabad túl korán vagy sietve eljárni, a magasabb vezetést kell követni és megfelelő hozzáállást tanúsítani. Különben: a lehozott erő túl erős lehet a sötét és gyenge vázú természetnek.
  • ha megnyitjuk az alacsonyabb tudatalattit és felhozzuk a sötét tartalmát anélkül, hogy előtte megtisztultak volna a felette álló szintek, az veszélyes lehet, s letérhetünk az útról. Először: megerősíteni és megszilárdítani a fölsőbb elmét és a vitálist, megtölteni ezeket fénnyel és békével, ezután megnyílhatunk vagy beleugorhatunk a tudatalattiba, ami esélyt nyit a gyors és sikeres változásra.

A javasolt módszer:

Vicsára – elsődleges és fő módszer! Tanulmányozzuk, elutasítjuk és igaz mozgással helyettesítjük. Mindenről kérdéseket tesz fel, megvizsgál, átgondol, mérlegel => megértéshez jut és következtet – a vivékát, magasabbrendű tudást, intuíciót használja irányadóként.

Anubháva – lehetséges módszer, de nem javasolt, veszélyes lehet. Ez az átélés módszere, még inkább belegabalyodhatunk.

  • egyik módszere a szándékos kimerítés, csak bizonyos esetekben megalapozott, pl. ha egy természetes hajlam túl erős fogást gyakorol, túl erősen irányít. Ekkor a hétköznapi élet hétköznapi tetteit új elmével és akarattal kell megtapasztalni, majd visszatérni a spirituális élethez azzal, hogy készen áll megszabadulni az akadályoktól. Veszélyes lehet, s csak akkor sikeres, ha lényünk nagyon erősen törekszik a megvalósításra, mert ekkor az adott akadály kielégítése erős elégedetlenséget és reakciót, vagyis vairágját / nem-ragaszkodást vált ki – s a tökéletesedésre törekvő akaratot le lehet hozni a lény ellenszegülő részébe.
  • másik módszere általánosabb – a visszautasításhoz először tudatossá kell váljunk az adott dologról, mit tesz, milyen helyet tölt be a külső természet működésében => azután kiküszöbölhetjük vagy átalakíthatjuk. Elkerülhetetlen az alacsonyabb mozgások megvilágítása a tudat teljes fényével, meg kell ismerni és meg kell küzdeni velük – enélkül nincs teljes változás.

Siker záloga: erőteljesen jelen van a magasabb Erő és fény, ekkor felülemelkedhetünk az átalakítandó hajlam erején. Pozitív tapasztalással kell kezdeni – lehozni az isteni természet, nyugalom, fény, egyensúly, tisztaság, erő egy részét a tudatos lény megváltoztatandó részeibe. Ezekkel felvehetjük a harcot az ellenséges, rejtett tudatalatti elemekkel. Ha leszállunk a természet alacsonyabb részeibe, akkor éber kapcsolat kell tartanunk a magasabb szintekkel – ezen keresztül hozzuk le a fényt, amúgy beszippant a tisztátalan mozgás. Biztonságos: a tudat magasabb tartományában maradunk és onnan gyakorolunk nyomást az alacsonyabbra – ezt meg lehet tanulni, hozzá kell szokni és minden könnyebben megy.

Kudarc biztos útja: ha káros mozgásokat hozunk felszínre, s a beleegyezésünket adjuk, ahelyett, hogy visszautasítanánk azokat. Ha folytatják és ismétlik működésüket, s ezeket elnézzük, akkor így a káros mozgást szinte halhatatlanná tesszük. Olyan erős lesz, hogy az ember tehetetlen a szorításával szemben, csak borzalmas küzdelem vagy isteni kegy szabadíthat meg. A legveszélyesebb az alacsonyabb vitális tudatalattija – ha idő előtt és helytelenül alkalmazzuk az anubhávát, akkor a tudatos részeket is átitathatjuk a sötét anyagával, megmérgezzük az egész vitálist és a mentálist is.

A Legfelsőbb Fény bennünk van:

teṣām evānukampārtham      aham ajñāna-jaṁ tamaḥ
nāśayāmy ātma-bhāva-stho      jñāna-dīpena bhāsvatā
Együttérzésből énjükben (Átman) lakozom, s a tudás fénylő lámpásával elpusztítom a tudatlanságból született sötétséget. Bhagavad-gítá 10.11.

arjuna uvāca
paraṁ brahma paraṁ dhāma      pavitraṁ paramaṁ bhavān
puruṣaṁ śāśvataṁ divyam      ādi-devam ajaṁ vibhum

āhus tvām ṛṣayaḥ sarve      devarṣir nāradas tathā
asito devalo vyāsaḥ      svayaṁ caiva bravīṣi me
Ardzsuna szólt: Te vagy a Legfelsőbb Brahman, a legfelsőbb fény, a legfelsőbb tisztító, az örökkévaló isteni Purusa, az Eredeti Istenség (Ádi-déva). Mind a nagy bölcsek, mint Nárada az isteni látnok, valamint Aszita, Dévala és Vjásza is megerősíti azt az igazságot Rólad, hogy megszületetlen, örökkévaló és mindenütt jelenlévő vagy – és most Magad is ezt tanítod nekem. Bhagavad-gítá 10.12-13.

 sarva-dvāreṣu dehe ’smin      prakāśa upajāyate
jñānaṁ yadā tadā vidyād      vivṛddhaṁ sattvam ity uta
Amikor a test minden kapuját a tudás fénye ragyogja be, akkor a Szattva természet (jóság) megnyilvánulását tapasztalhatjuk, így mondják. Bhagavad-gítá 14.11.

jyotiṣām api taj jyotis      tamasaḥ param ucyate
jñānaṁ jñeyaṁ jñāna-gamyaṁ      hṛdi sarvasya viṣṭhitam
Ő a fény minden fényben, s túl van a tudatlanság sötétségén. Úgy mondják Ő a tudás, a tudás tárgya, a tudás célja és minden szívben jelen van. Bhagavad-gítá 13.18.

A Tudattalan

Tudattalan = az ősóceán, amelyben elrejtőzött az Egyetlen és kiemelkedett a világegyetem. A földön minden a Tudattalanon alapszik, ez egyáltalán nem tudattalan, egy teljesebb tudatalatti, egy elnyomott vagy bevont tudat, minden ott van, de nincs megformázva és kifejezve. Nem személyes, hanem az anyag tudattalanja, a földi tudattalan.

Vajon miért nem tudunk megváltozni?

A feladat az volna, hogy változtassuk meg azt, ami közvetlenül ettől a tudattalantól függ – a rögzült szokásokat, automatikus mozgásokat, a természet mechanikus ismétlődéseit, életre adott önkéntelen reakciókat. Ez szükséges a teljes spirituális változáshoz. Az Erő általánosságban azon dolgozik, hogy ez lehetséges legyen és nyomást gyakorol, hiszen a többi szinten már lehetséges a változás.

Ez egy hatalmas feladat, nem meglepő, ha nincs változás a dolgokban és emberekben. A Tudattalan az ellenállás forrása azzal szemben, hogy a Szellem győzzön, és az ehhez vezető Isteni munkával szemben.

A nehézségek, amelyek a fizikai és az alatti természet erőteljes befolyását mutatják: kétely, csüggedés, hit csökkenése vagy elvesztése, az ideál iránti vitális lelkesedés elhalványulása, a jövőbe vetett remény zavarodottsága. Továbbá: cinizmus, mindenféle hit elutasítása, őszinteség csökkenése, korrupció, az étel-pénz-kényelem-öröm miatti aggodalom, a magasabb dolgok elutasítása, az a várakozás, hogy a világgal egyre rosszabb dolgok történnek…

FONTOS: ezek ideiglenes jelenségek, tudni kell, hogy mi készül a sötétség mögött.

 „Akik az Istenit keresik, legyenek szilárdak és kitartóak a kutatásukban: a sötétség elhalványul, eloszlik és kiviláglik a Fény.” Srí Aurobindo

 

Összefoglalás & konklúzió

Megvilágosított tudat vagy sem?

kāmaḥ saṃkalpo vicikitsā śraddhā’śraddhā dhṛtiradhṛtirhrīrdhīrbhīrityetadsarvaṃ mana eva
Vágy, határozottság, kétely, hit, hitetlenség, állhatatosság, csüggedés, szégyen, felfogó készség, félelem – bizony ez mind az elme. Brihadáranjaka-upanisad 1.5.3. részlet (Fordítás a Védánta-szútrából)

E versben benne van indirekt módon, hogy az elme révén le is süllyedhetünk (vágy, kétely, hitetlenség, csüggedés, szégyen, félelem) és fel is emelkedhetünk (határozottság, állhatatosság, hit, felfogó készség). A képességek bennünk vannak a felemelkedéshez is. Azonban önmagában ez nem elég, hiszen az elménk saját erejével csak átmeneti eredményt érhetünk el.

„A szádhanában a mentális és erkölcsi ellenőrzést spirituális irányítással kell felváltani, hiszen a mentális ellenőrzés csak részleges, és ugyan irányít, de nem szabadít fel: arra csak a pszichikus és a spirituális képes.” Srí Aurobindo

Feltétlenül szükséges az Úr felé való törekvésünket erősíteni, és tudatosan, e törekvés részeként végezni ezt a hármas átalakítást (mentális, vitális, fizikai), az Ő erejét hívni segítségül. Megerősödni a tudásunkban Róla és a hitünkben, bizalmunkban, mert Neki megvan az ereje bármilyen hibánkat kijavítani.

śrī-prajāpatir uvāca
namaḥ parāyāvitathānubhūtaye      guṇa-trayābhāsa-nimitta-bandhave
adṛṣṭa-dhāmne guṇa-tattva-buddhibhir      nivṛtta-mānāya dadhe svayambhuve
Pradzsápati (Daksa) így szólt: Hadd hódoljak a transzcendens Úr előtt, akinek tudati energiája mindenek fölött áll, aki az egyéni lelkek (Dzsívátma) és a Májá, az Anyagi Természet három kötőerejének (Guna) irányítója. Akinek formája vagy valódi természete láthatatlan azok számára, akik az anyagi minőségeket (Guna) vagy az érzéktárgyakat tekintik valóságnak. Aki túl van a tapasztalati tudomány minden fogalmán. Aki messze túl van téren és időn és önmagától létező. Bhágavata-purána 6.4.23.

na yasya sakhyaṁ puruṣo ’vaiti sakhyuḥ      sakhā vasan saṁvasataḥ pure ’smin
guṇo yathā guṇino vyakta-dṛṣṭes      tasmai maheśāya namaskaromi
Meghajlok a Legfelsőbb Úr előtt, aki az egyéni lélek (Dzsívátma) barátja, s aki vele egyazon városban (testben) lakozik, bár előbbi nincs tudatában barátja jelenlétének – miként az érzéktárgyak sem értik, miként észlelik őket az érzékek és az elme. Ő a megnyilvánult világ (Vjakta) legfelsőbb irányítója (Maháisá), ám ő maga e világ számára láthatatlan. Bhágavata-purána 6.4.24.

Srí Aurobindo részletesen kifejti A Jóga Szintézisében, hogy koncentráció és lemondás a jóga hármas ösvényének mindegyik részében szükséges (akaratkarma-jóga, értelemgjána-jóga, szívbhakti-jóga) – ezek nélkül fenntartjuk a személyiségünk alacsonyabb síkjait, s megengedjük, hogy ezek dominálják a létezésünket. Ahhoz, hogy „ne szorítsuk tovább a fát”, szükséges a vairágja, ami nem pusztán egy külső, mentális lemondás, hanem egy elszánt törekvés része, hogy meg akarom változtatni azt, hogy mi késztet gondolkodásra, beszédre és tettekre, s mi irányítja bennem ezeket. Ezért gyakoroljuk a vairágját. Ehhez azonban koncentráció szükséges.
Az egyik kutatás a vairágjáról és a mumuksutváról szólt, vagyis a nem ragaszkodásról és a törekvésről, másként nevezve a koncentrációról, tehát ez valóban szerves része az Advaita útnak is. Azonban ezt hangsúlyozza a Bhágavata-purána is: vairágja és koncentráció – „nem törekszik semmi másra” 

nairapekṣyaṁ paraṁ prāhur      niḥśreyasam analpakam
tasmān nirāśiṣo bhaktir      nirapekṣasya me bhavet
Az üdvösség legfőbb záloga a vágyak föladása, ezért az irántam érzett odaadás csak annak jut osztályrészül, aki nem kíván semmi egyebet s nem is törekszik másra. Bhágavata-purána 11.20.35.

Irodalomjegyzék

Sri Aurobindo: Integrál Jóga – Sri Aurobindo tanítása és gyakorlati módszere. Budapest, 2018., Danvantara Kiadó

Sri Aurobindo: Személyiségeink – Egók, (h)arcok, álarcok. Gyakorlati jóga pszichológia. Budapest, 2013., Danvantara Kiadó

Sri Aurobindo: A lélek fejlődése – Az átlényegülés pszichológiája. Gyakorlati jóga pszichológia. Budapest, 2013., Danvantara Kiadó

Srí Aurobindo: The Harmony of Virtue. Pondicherry, 2003., Sri Aurobindo Ashram

Bakos Attila: Ég a szívben – A megvilágosodás pszichológiája. Budapest, 2014., Danvantara Kiadó

Bakos Attila és Dr. Bakos Judit Eszter: Bhagavad-gítá. Budapest, 2017., Danvantara Kiadó

Dvaipāyana Vyāsa: Vedānta-sūtra – Baladeva Vidyābhūṣaṇa kommentárjával. Budapest, 2010., Magyar Brahmana Misszió

Vélemény, hozzászólás?