A szanszkrit eredetű Véda kifejezés bölcsességet jelent. A Védák szentkönyvei adják az óind bölcselet legősibb alapjait. Mélységes tiszteletére jellemzi, hogy a hindu bölcsek egyszerűen csak Apauruséjanéven említik. E szanszkrit szó jelentése személytelen; nem valamely ember alkotása; az a = nem + purusa = emberi, vagyis nem ember alkotta. A Védákat azért nevezik „személytelennek”, mert ugyan a bölcsek (risik), a látók előtt tárultak fel, de nem ők alkották őket. Ennél fogva örökkévalónak, szerző nélkülinek tartják őket. A hindu hagyomány szentírásai (sruti). Négy Véda létezik Vjásza szerkesztésében: – Rig Véda, Jadzsur Véda, Száma Véda, és Atharva Véda. Ezek Mantra, Bráhmana, Áranjaka és Upanisád szakaszokra oszlanak. A Véda tulajdonképpen a Mantra és a Bráhmana szakaszt jelenti. A Bráhmanák függeléke az Áranjaka, az Upanisádok pedig az Áranjakák befejező részei. A védikus Szamhiták valaha létezett 1131 magyarázata (sákhá). A Rig Védának 21, a Jadzsur Védának 101, a Száma Védának 1000, az Atharva Védának pedig 9 volt. A Rig Véda a tudás himnuszainak Védája. A Száma Véda legnagyobb részt a Rig Védából származó – meghatározott dallamra énekelt – himnuszok liturgikus gyűjteménye. A Jadzsur Véda az áldozati szertartások szentírása. Az Atharva Véda főként a gonosz, betegségek elleni, és egyéb gyakorlati eseményekkel kapcsolatos formulákat tartalmazza. A Jadzsur Védának a hagyomány szerint két magyarázata létezik: a fehér (sukla), és a fekete (krisna). A Rig Védát azok a papok használják, akiknek feladata az isteneket az áldozati oltárhoz megidéző himnuszok ismétlése. A Száma Védát a himnuszokat éneklő Udgátri használja. A Jadzsur Védát az Adhvarju, akik a szabályok szerint mutatja be az áldozatot. Az Atharva Védát az áldozatbemutatás menetét általában felügyelő Bráhmana. Az Aitréja Upanisád a Rig Véda része. A Cshándógja Upanisád, és a Kéna Upanisád a Száma Véda része. Az Ísa, a Taittiríja, a Brihadáranjaka és a Katha Upanisád a Jadzsur Véda része. A Prasna, a Mundaka, és a Mándúkja Upanisád az Atharva Véda részei.
A Védák Tagjai: – hangtan (siksá), verstan (cshandasz), nyelvtan (vjákarana), etimológia (nirukta), asztrológia (dzsjótisa), és szertartáskönyv (kalpa). Kalpa kétféle létezik: srauta-szútra, ez a Védákra (vagy sruti) utal, és szmárta-szútra, amely a szmritin alapul.
A Védákat nevezik srutinak, ami hallott; kinyilatkoztatott szentírás; közvetlen állítás. Ezek a kinyilatkoztatott hindu szentírások. Az ősi igazságot a Látó (risi) által „hallott” Isteni Ige (Véda) képezi. Két típusa: bhéda és abhéda-sruti. A Bhéda-sruti „kettősség szentírások”. Az Upanisádok körébe tartozó szövegek (és/vagy ezeken belüli szakaszok), amelyek a kettőség, és a sokféleség tantételeit támasztják alá. Az Abhéda-sruti a nem-kettősséget bizonyító szentírás. Az egyéni lélek (dzsívátman) és a legmagasabb rendű Létező (paramátman) közti különbségnélküliséget kinyilvánító, Upanisádokat alkotó szövegek (mahávákja).
A Szmriti jelentése emlékezet; visszaemlékezés; „az, amire visszaemlékeznek”; a szmri igető = emlékezni-ből.
- A visistádvaita védántában az ismeretek megszerzésének hiteles eszközeként az érzékelés része. Hasonlóság (sadrisja), láthatatlan okozat (adrista), mély elmélkedés (csintá), vagy asszociáció (száhacsarja) idézi elő.
- A Njájában közvetett ismeret, amely lehet igaz (jathártha), hamis (ajathártha), vagy társítás (száhacsarja).
- A njája és a mímámszá szerint nem hiteles ismeret (bár a hiteltelenség oka iskolánként eltérő).
- Az advaita védántában az adott esettől függően hiteles vagy hiteltelen.
- A njája-vaisésikában az emlékezés olyan érzékeléstípus, amely kizárólag benyomásokra vezethető vissza.
- Az advaita és a bhátta mímámszá kognitív komplexumnak tartja, amely két részből áll: érzéki tapasztalatból és emlékezésből.
- A njája különleges típusú érzéki tapasztalatnak nevezi.
A szmriti a hagyományos szentírásokra is utal, ezek a következőket foglalják magukban: Véda (Védangák), a Törvénykönyv (Dharmasásztrák), Eposzok (Ithihászák), és Puránák. Az alapvető Törvénykönyvek: – Manuszmriti, Parásaraszmriti, és Vasisthaszmriti. További szmritik: – Sankha, Likhita, Atri, Visnu, Háríta, Jama, Angirasza, Usanasz, Szamvarta, Brihaszpati, Kátjájana, Daksa, Vjásza, Jágjavalkja, és Sátátapa.
Kihagyhatatlan rövid bemutatásunkból a Praszthána-traja a Vedánta „hármas kánonja/alapja”. Az Upanisádok, a Bhagavad-gítá, és a Brahma-szútra. E művek képezik a Vedánta elsődleges (sruti), másodlagos (szmriti), és logikai alapját (njája-praszthána), mindhárom ugyanazt a tantételt tanítja – azaz a Brahman/Átman azonosság tantételét.
Végezetül itt jegyezzük meg, hogy – a hat ortodox (ásztika) védikus filozófiai iskola létezik, szanszkrit nevén Szad-darsana, s ezek a következők: – njája, vaisésika, számkhja, jóga, mímámszá, és vedánta.