Bakos Attila író, filozófus a Brahmana Misszió alapítója.
Sok-sok évvel ezelőtt valójában a magyar őstörténet, a szakrális múlt az, ami szó-szerint felgyújtotta a szívem. Személyes tanulmányi törekvéseim, s későbbi tapasztalataim azonban nem a Habsburgok által kitalált és a Szovjetunió által jóváhagyott, sőt megerősített finnugor „hagyaték” felé vezettek. Bármerre fordultam ezen az úton a hivatalosságok által megszállt iskolákban és fórumokon, csakis a trianoni tragédia alapjául szolgáló finnugor leszármazás jöhetett szóba. Először megdöbbentem, később azonban észlelni kezdtem, hogy nem történettudományi egyöntetűségen alapul a finnugor elmélet, hanem a körülöttünk és velünk élő népek összehangolt anyagi érdekén. A hazánkat kívülről és belülről következetesen felemésztő erők leghatékonyabb fegyvere a finnugor fikció. De csak kérdeztem, kerestem tovább ennyien tévedtek volna, a kora-középkor geszta író krónikásai, vagy Kőrösi Csoma Sándor a 19. század legnagyobb magyar nyelvésze és történeti kutatója. Mivel első felnőtt éveimet Szegeden töltöttem megrendültem Kőrösi Csoma márványba vésett sorain:
„Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar az ősi indiai kultúra tárházában!”
Később Kőrösi, miután szanszkritul is megtanult, rájött arra, hogy a tibeti nyelv csupán egy „nyelvjárása” a szanszkritnak. Lelkesen olvastam megállapításait az Indiában szereplő, magyarral egyező családi, földrajzi és személynevekről: – Bala, Buda, Bodala, Barta, Bálya, Bod, Bede, Binde, Vajna, Beder, Vida, Bardócz, Bihar, Déva, Temesvár, Mucsi, Kartal, Buda, Baja, Tisza (Indiában Tiszta folyó) és Bihar. Hari, Csorja, Sánta, Buja, Székely, Attila, Béla, Buda, Réka. Ám ami leginkább megragadott az az ősvallási egyezések, mint ista/isan – Isten, isvara – ősúr, bala/balavan – bál/bálvány, agni – égni, átá – atya stb.. Egy rövid bemutatkozó írásban felsorolni is lehetetlen.
Nos, én harmincöt éve úgy döntöttem, felnyitom ezt a Kőrösi által figyelmünkbe ajánlott kincses ládát. Ebben a ládában azt találtam, hogy nem szibériai finnugor nomádok voltunk, hanem az emberi magas-kultúrák kidolgozói és adományozói szerte a világon. Szó sincs arról, hogy elveszett vagy zavaros a magyar őstörténet, hiszen kevés egy élet, hogy minden megtalált hagyatékot közreadjunk. Ami átmenetileg elveszett az a lélek-tudatosságunk, magyar önbecsülésünk, s vele a hazánk. Ám éppen ezért még valamit el kell mondanom, nevezetesen, hogy a ládában két titkot (kincset) találtam, az egyik az ősmúlt, a másik az örökkévaló jelen, az isteni út. Magyarnak lenni út a krízisből, az elesett, test-tudatú anyagi életből, a lélek (önismeret) fényéig.
Egyesületünk neve egyfajta üzenet; hiszen Brahman az Abszolút Igazságot, míg Brahmana annak ismerőjét jelöli Indiában. A Kerek vagy Öreg/Örök Világot és annak látóját, a szemúri papot, a pártus mágust, s a hun/magyar táltost. Tehát ennek a ládának lenne az arany kulcsa a Brahmana Misszió.